Az Ön kosara jelenleg üres!
Fábián fóbiái
Zivatar király és csemetéi
Volt egy király s annak négy gyermeke.
Szél Futta a legidõsebb, ki nem ismerte a szélcsendet.
Sötét Felleg volt a második, sohasem látta a napot.
Villám Cika a harmadik, kinek a sötétség hiányzott.
Mennydörgõ Ég a legkisebb, aki csendre vágyódott.
Egy napon, Zivatar az öreg király, maga elé hívatta gyermekeit.
Szaladtak a fullajtárok, vitték hamarjában, a kiadott parancsot.
A dajkák kapkolódtak, ruhát, cipõt kerítettek, csendre – fegyelemre intettek, hogy védenceik a legjobbat mutassák apjuk trónusánál. Az öreg király ugyanis nem tûrte a hanyagságot, mulasztást.
Elsõként hatalmas sûvítés járta be körkörösen a tróntermet, míg a legidõsebb fivér apja jobbján az elsõ széket elfoglalta.
Sötétségbe burkolódzott a helyiség minden szobrával és berendezési tárgyával együtt. Talán mondanom sem kell, hogy a második fivér telepedett testvére és királyapja mellé.
A sötétségbe innen is, onnan is felfénylett egy – egy cikkcakk. Hát persze! A harmadik fivér is megérkezett.
A trónteremben fergeteg dúlt a sötétségben, melybe fényes, hangtalan villámok rajzoltak kedvükre. Ettõl Zivatar király trónterme sejtelmes, félelemmel teli lett.
Ebben a pillanatban, a legnagyobb csendben foglalta el helyét a legkisebb fivér, fenséges apjuk és testvérei mellett.
Mint nyáron az égiháború, olyan zöngedelemmel szólt Zivatar, az öreg király.
- Hallod – e? Mennydörgõ Ég, ahogy neved is sugallja, légy nagyhangú, mély és öblös, hogy csak úgy dideregjenek félelmükben a trónterem ablakai!
Mennydörgõ Ég mindennél jobban szerette a csendet, hallgatta volna naphosszat.
- Tudjátok meg, hogy az élet mindenkire kirótta a feladatokat s ezzel együtt a kötelességeket, kiváltságokat is. Amiben a legjobbak vagytok, az egyben a kötelességetek, legjobb tudásotokkal kell a feladatot elvégezni. Kiváltságaitok attól függnek, miképpen hasznosítjátok tulajdonságaitokat – bömbölte az öreg király.
Legkisebb gyermeke lehajtotta fejét és továbbra is csendben maradt.
- Eredj és keresd meg a világban azt, aki mennydörgésben a legjobb! Tanulj tõle!
Mennydörgõ Ég, Zivatar király legkisebb fia csendben cihelõdött a nagy útra. Fivérei mind bíztatták.
- DÖRRENJ!
- MORRANJ!
- KIÁLTS!
A legkisebb királyfi körülnézett. Kevéske holmija batyuba kötve, többé már semmi nem tette otthonossá hercegi lakosztályát. Fenséges bátyjainak búcsút intett, így indult a nagyvilágba.
Két emberöltõje történt, mégsem feledhetem a kis herceg boldogtalan tekintetét. Azóta, ha utazásaim során zivatar közeleg, fákat csavaró széllel, borúlátó felhõkkel, ezüst villámrajzokkal. Egyet tehetek, a fenséges útravalót ismételgetem.
- DÖRRENJ!
- MORRANJ!
- KIÁLTS!
Kérlek, segítsetek nekem, hogy a kis herceg igazi mennydörgõként, Zivatarhoz hazatérjen!