Bölcs tĂşlĂ©lõ, mindemellett az emberi testbe jutva állapotharmonizálĂł, ezt õssejt szaporĂ­tĂł tevĂ©kenysĂ©gĂ©vel Ă©ri el. MegteremtĂ©sekor õt is egyĂ©b fontos feladatokkal látta el a JĂłisten. Napjainkban a növĂ©nytársadalom kikiáltott fekete báránya, közellensĂ©g. Vajon joggal? Ha lĂ©tezne növĂ©ny kontra emberbĂ­rĂłság, kinek kellene letöltenie a kirĂłtt Ă­tĂ©letet! Lassacskán az ember jĂł dolgában nem tudja, kire mutogasson a bajban. Pedig olyan egyĂ©rtelmĂ», csakis önmagunkat vehetjĂĽk gĂłrcsõ alá. Meg kell nĂ©zni egyetlen napon mennyi kihágást követĂĽnk el testĂĽnk ellen, ha a termĂ©szeti törvĂ©nyeket is megismerjĂĽk, csĂşcsosodik ki a negatĂ­v szokáshalmaz. S az ember – embernek farkasa törvĂ©nyrõl szĂłt sem ejtettĂĽnk. Egy dologban biztosak lehetĂĽnk, boldogságra Ă©s egymás iránt Ă©rzett szeretetre szĂĽlettĂĽnk.
Ennek ellentmond, hogy már – már isteni szokásokat öltĂĽnk, kĂ©nyĂĽnk szerint ölĂĽnk, rombolunk.
Építeni, elõrelátóan cselekedni! Ezt mikor tesszük szokásunkká?
KĂ©szen s örökĂĽl kaptuk a Földet, de gondoltunk – e, egyszer is arra, hogy tetteinkkel visszafordĂ­thatatlan folyamatokat indĂ­tunk el, hogy számolunk el majdan a kipusztĂ­tottakkal? Mert jogosan teszik fel a jövõ ifjai a kĂ©rdĂ©st – Hogy, is volt…..? S mit mondunk majd akkor! JĂł szokás szerint elõrenyĂşjtjuk jobb kezĂĽnk mutatĂłujját, bĂ»nbakot keresve.
A kellemetlen szituációt megelõzendõ azonban még sokat, nagyon sokat tehetünk magunkért, egymásért, környezetünkért. Cselekedjünk mindannyian lehetõségeink szerint!
Jómagam kilenc éve pusztítom táplálékszinten a parlagfüvet, mára a hozzám fordulók nagy része fogyasztójává vált. Kertemben a családi asztalra kerülõk közt ágaskodik, a szerény mezei zsurló, pásztortáska és társai közt. Szüretelés után szárítom vagy friss leveleibõl krémet, tinktúrát, esszenciát készítek. Nem gyõzök eleget hálálkodni e csodálatos gyógynövény nyújtotta lehetõségekért.

Minden jog fenntartva! - © 2020 www.hupota.hu - Csondor Kata Mesevilága - info@hupota.hu - Eddig 296,854 látogatĂł járt itt