Kezdőlap » » Vízimalom története » Sajtcsenés

 5. Sajtcsenés

Egész álló nap egymást érték a szekerek, malomapó alig gyõzte szusszal a rengeteg õrölnivaló körüli munkát.
Az egérlyukban csend honol.
Vajon hol van a güzücsalád?
Gyertek csak közelebb, és lessük meg õket együtt!
A güzüszülõk, gyerekeik nélkül csak téblábolnak odabenn.
Hát persze! Tudjátok, mi lehet a megoldás?
A rengeteg jövés – menés miatt, ma késik a mindennapi gyûjtögetés, bizonyára ezt használja ki az öt rosszcsont güzügyerek.
Mondjátok, csak mit is szeretnek még nagyon a güzük?
Helyesen mondjátok, a sajtot, méghozzá nagyon.
Sóvárgó és kis csapata kiszimatolta, hogy a kastélyban, az uraság asztalára friss bivalysajt kerül. Ezért segítségül hívta testvéreit, hogy egy kis sajtcsenésben vegyenek részt.
Sóvárgót és testvéreit a kecskerák fuvarozta a folyó túlpartjára. Apró lábacskáikkal nagyon távolinak tûnt a kastély pincéje.
Odabent szemük, szájuk tátva maradt, az illatozó sajtkarikák láttán. Voltak kerékméretû sajtok és szerencsére kisebbek is. Az illatuk áthatotta az egész helyiséget.
Joggal vetette fel a kérdést Nyafi.
- Ez gyönyörû, hogy fogjuk elvinni?
- Hogy – hogy! – méltatlankodott Duci – mindenki kirág egy karikányit és hazagurítjuk.
Nyelt egy nagyot, mondanivalója végére érve Duci. Hiszen a rágással együtt jár a nyelés. Szinte érezte a szájában kibomló ízes, illatos sajtot.
- Ez nagyszerû ötlet!
- Igen.
- Menni fog!
Miután valamennyien jóváhagyták a nem mindennapi ötletet, nekiláttak a megvalósításnak, azaz, a rágcsának.
A rágcsálással, gyönyörû sajtkarikákat szobrászkodott az öt gyerek.
Mókás látványban volt része, bárki arra járt, az öt güzügyerek haladásra ösztönözte az öt sajtkarikát.
Duci felvetésekor sokkal egyszerûbbnek tûnt a feladat, mint most, teli pocakkal a sajtgurítás.
Kecskerák az utolsó sajtkarikát is átfuvarozta a malomtó oldalára.
- Köszönjük neked kecskerák a segítséget! – harsogták együtt a gyerekek.
Most már igazán kivitelezhetõnek tûnt a feladat, csak hazáig kell elgurítani a sajtkorongokat, és a terep is ismerõs.
Összegyûjtve erejüket, nekiveselkedtek az erõpróbának!
A malom felderítését Sóvárgóra bízták testvérei, ez idõ alatt meglapultak a fal mellett.
- Üres a malom, mehetünk. – jelezte Sóvárgó.
A mostanra megviselt güzügyerekek, hõsként gurították csemegéjüket végsõ céljuk felé.
Sóvárgó sereghajtóként leghátul, elõtte Farkinca, Morzsa, Nyafi, legelöl Duci haladt.
Sóvárgó sajtja megingott és elgurult, Farkinca és a többiek elvágódtak, sajtjaik szanaszéjjel gurultak.
Felocsúdva a balesetbõl, az a kép fogadta õket, hogy Sóvárgó farkincáján egy szürke mancs terpeszkedik.
- Milyen díszes társaság! Ajándékot is hoztatok! Ezt nagyra értékelem. Játszani is szeretek! – A kandúr könnyed legyintéssel seperte odébb az ijedt gyerekeket.
- Gyorsan! Gurítsunk sajtot! – Sóvárgó csatasorba szólította zilált testvéreit.
Mindannyian fogták és gurították a sajtot. Természetesen a kandúr, volt a cél.
Az elbizakodott támadót ledöntötték a guruló sajtkorongok.
- Aúúú! Miaúúúú!.......Ú!.....Miaú!.....Miaúúúú!
A kandúr fülét, farkát behúzva, menekült a túlerõvel szemben.
Hazagurították a sajtkorongokat.
Güzümama végtelenül megkönnyebbült, hogy épen látja gyerekeit, még a könnyei is kicsordultak a nagy érzelmek következtében.
Güzüpapa büszke volt, csemetéi bátor tettére.
- Jól van! Látom helyén az eszetek és a szívetek! Megszerveztétek a zsákmányszerzést, méghozzá kivitelezésben sem volt hiba, megvédtétek egymást és az élelmet is. Nagyon büszke vagyok rátok!