Kezdőlap » » Vízimalom története » Kandúr

 4. A macska

Nagyon korán, és borzasztó hangosan érkezett a reggel.
Malomapó hatalmas ásítást követõen, papucsában csoszogva fogadta az érkezõket.
Beletelt egy kis idõbe, hogy értse az intézõ izgatottságát.
Tudjátok a tó nemcsak a malmot öleli körül, de folytatásképpen a patak túloldalán a csónakházat is, ahonnan már csak néhány percnyi sétára van a kastély.
Ma hazalátogat a gróf, a családjával, hát ezért a korai õrlés, hogy malomapó csak ásítozik, és azt sem tudja hova legyen, mert az intézõ hírét vette a gróf jöttének és a friss kenyér elengedhetetlen a fogadásukhoz.
Sóvárgó alig várta, hogy a liszteszsákokkal végre elinduljon az intézõ.
Ma, a családi gyûjtögetés elõtt, elõször indul terepszemlére.
Apja bízta meg, gondolván hadd szerezzen tapasztalatot a legidõsebb fia, no meg úgysincs kockázata a feladatnak, a malmot és környékét valahogy elkerüli az õsi ellenség: a macska.
Sóvárgó megjárta az utat, ahogy apjától tanulta. Meggyõzõdött apóék illatozó ebédjérõl, veszélytelennek nyilvánította a terepet, és kirendelte családját, magokat csipegetni.
Csendes munkába feledkezett az egész család.
A gerendán húsz köröm sercent, amikor a szürke, csíkos bundájú kandúr lecövekelt.
Hasította a csendet, ahogy a körmök karcolták a gerenda fáját.
Güzüpapa rég nem érezte a gerincén futó hideget, a félelemtõl mozdulatlanná merevedõ lábait, az idegtépõ stratégiai játékot, hogy legyõzze a vadászösztönnel felfegyverzett óriás szörnyet.
- Macska! Macska!
Erre már valamennyien rohantak a védelmet nyújtó güzülyuk irányába.
Lihegve, fújtatva rogytak le biztonságos otthonukban.
Güzüpapa gyors döntésének köszönhetõen, mindannyian épségben túlélték, a macska látogatását.
A nagy ijedelem után összeült a güzücsalád, megvitatni a teendõket.
Güzümama költözni akart.
Güzüpapa még nem akart dönteni.
- Nem biztos, hogy marad a macska. Kivárunk, ha elmegy, mi miért mennénk. Ha marad, elköltözünk, de ugyan hova mehetnénk? Itt olyan kényelemben élünk mindannyian, mint sehol a világon.
Sóvárgó, Nyafi, Duci, Farkinca és Morzsa csendesen, lehajtott fejjel hallgatták apjukat és anyjukat. Nekik nagyon jó itt! Macskával vagy macska nélkül, nem akarnak elmenni egy ismeretlen helyre.
Itt már olyan sok mindenkit ismernek, legtöbbjüket barátjuknak tekinthetik.
Van tágas otthonuk, élelmük, vizük, kialakult szokásaik, még a malomtól távoli dolgokról is szereztek már némi ismeretet.
Egy új helyen minden idegen volna, ismeretlen. Mennyi idõ, amíg barátokra lelnek, jó barátokra. Mindenkinek tanulni kellene az új szokásokat, új környezetben.
És ki tudja, talán ott is felbukkanhat elõbb vagy utóbb egy macska.