Kezdőlap » » Adventvarázsa » Mese

 11. Mese

A következõ napokra jutott könyv, mese, vers. Adventvarázsa úgy mesélt, hogy Bence egy hang nélkül figyelt. Mégis egy mese ragadta meg Bence figyelmét, ezt estérõl – estére újrahallgatta volna.
- Hosszú fárasztó út állt a szülõk mögött. Végre a fejük felett tetõ volt és viszonylag meleg is, az állatok leheletétõl.
Nem is várt tovább a kis Jézus, elérkezettnek látta az idõt, hogy megszülessen!
Édesanyja betakarta üres jászolba helyezte. Csendes nyugalomban pihent a kis család.
Odakünn a legelõkön, a pásztorok hírt kaptak, az újszülött kisdedrõl.
Három bölcs a fényes csillag nyomán elindult Jézuskához.
Odabenn az istállóban a pihenõ család mellett, neszeztek az állatok.
- Bizony nagy szerencse, hogy velük voltam, én hoztam a hátamon az anyukájával együtt – bizonygatta az öszvér.
- Mi melegítjük a leheletünkkel – mondták a tehenek.
- Nagy szerencse az üres jászol, így kényelmes fekhelye van a kisdednek – toldotta meg az egyik borjú.
- Mi meleg gyapjút adunk, hogy ne fázzon – mondták a bárányok kórusban.
Az öszvér nagyon helyeselt.
Ekkor halkan, búgva szólaltak meg a vadgalambok – a mi turbékolásunk ringatja álomba a kis Jézuskát.
- Cincogó hangjuk alig hallatszott, de jelenlétükkel mindenki tisztában volt – Teljesen mindegy, mit mondtok, nélkülünk ide sem találtak volna – mondta a szénában neszezõ egércsalád.
A pásztorok ajándékot hoztak magukkal: tejet, sajtot, vajat, gyapjút. Elbûvölve ezzel a szülõket.
Az égen a csillag, a puszta istállóhoz vezette a három keleti bölcset. Õk tömjént, mirhát, aranyat helyeztek a kisded fekhelyéhez.
Örvendett a világ, békében pihent a család, az állatok is elcsendesedtek.
Azóta ezt az éjszakát ünneplik az emberek, békében, fénnyel, boldogan.