Kezdőlap » » Adventvarázsa » 6. A jócselekedet

 6. A jócselekedet

Bence a következõ estén ismét kiválasztott egy fiókot. Nem hitt a szemének, kalapács, fûrész, fogó, mérõszalag, alig gyõzte kipakolni a szerszámokat.
- Nagyapa mûhelye kicsiben – szögezte le Bence, miután asztala megtelt a szerszámokkal.
- Igen, valóban arra emlékeztet – Adventvarázsa a kihúzott fiók szélén, lógatta a lábát.
- Mihez kezdjek én velük? – Bence egyre tanácstalanabb lett.
- Valami hasznukat csak veszed! Különben nem kerülhettek volna a jótett fiókjába. Törjük a fejünk, erõsen! Nagyapád mindenfélét fabrikál, egy darab fából, ragasztóból, néha csavarokból, mindenféle alapanyagot ötletesen felhasznál.
- Megvan! Készítsünk madáretetõt!
- Az jócselekedet? – most Adventvarázsa tamáskodott.
- Nézz ki, a lámpa által megvilágított udvarra!
- Vastag hó borítja a háztetõt, fákat, földet.
- Hát ez az! Az énekesek nem találnak maguknak eleséget, mindent betakart a hó.
- Akkor adjunk nekik enni! Az biztosan jócselekedet.
- Pontosan erre készülünk! Egy házacska, ahol egész télen szívesen látjuk az éhezõket, magok, szalonna, tepertõ.
Adventvarázs segítségével egy madáretetõt készítettek. Az ablakpárkányra helyezték, apró magokat szórtak bele. Sûrûn látogatták a kis madárvendéglõt a cinegék, verebek, rigófélék és mindenki, aki itthon tölti a telet.