Kosár tartalma

Az Ön kosara jelenleg üres!

Facebook

 Bence körbejárta a szobákat, bekukkantott Anyáékhoz, aludtak. Óvatosan Nagyanyához, õ hasonlóképpen. Visszament szobájába és bebújt a meleg ágyikóba.
- Adventvarázsa! Adventvarázsa! Ébren vagy?
- Á…..uuu! Most már igen! Milyen korán keltél?
- Nincs már kora! Nagyon is reggel van. Csupán az történt, hogy mindenki alszik.
A függönyök behúzva. Mindenütt csend.
- Elfáradtak. Késõn vagy inkább korán értek haza. Biztosan megtette a hatását a jókívánságod!
- Mert! – Bence sehogy sem értette, az összefüggést. Hogy jön a jókívánsághoz a nagy csend és alvás.
- Te szívedbõl kívántad, hogy érezzék jól magukat!
- Igen, így volt!
- Most láthatod, hogy meg is történt, hiszen nem kellett aggódniuk érted, elengedhették gondjaikat. A barátaikkal együtt valóban jól érezték magukat, egészen reggelig. Most szükségük van némi pihenésre, nem aludtak az éjszaka. Te mit éreztél a táncolás után?
- Zsibbadt voltam a zenétõl, a barátaimmal töltött mókától, a tánctól.
- Látod, most õk is hozzád hasonlóan elfáradtak!
- Hagyjuk, hadd pihenjenek! – fészkelte be magát Bence a takaró alá.
Adventvarázsa elnyújtózott, mosolya hatalmasra sikerült.

 

 

Minden jog fenntartva! - © 2024 www.hupota.hu - Csondor Kata Mesevilága - info@hupota.hu - Eddig 708,960 látogató járt itt