Kezdőlap » » Adventvarázsa » Szerencse

 Szerencse

Bence feszülten várakozott Adventvarázsára, illetve az õ válaszára.
- Tudod! Évszázadokkal ezelõtt kaptam a család fiúágát. Akkor úgy tanultuk mindannyian, mi Adventvarázsok, hogy a nagyapák örökítenek bennünket unokáik számára s majdan õk az övéiknek hagyományoznak. Azóta senkivel sem találkoztam. Sajnálom, ha számodra nem kielégítõ a válasz!
Bence elgondolkodott.
- Szerencsés vagyok, amiért az én Nagyapám megõrzött nekem Téged!
- Igen! Valóban! Mindketten szerencsések vagyunk, mert szeretettel ápolták, gondozták õseid a rájuk bízott feladatot.
- Feladat? – Bence bajban volt. Olyan nagyszerû estéket töltenek együtt. Hol ebben a feladat?
- Méghozzá nagy, figyelmet, energiát, szeretetet, idõt igénylõ feladat.
- Móka, kacagás, vidám társas esték – vélekedett Bence.
- Most igen, mert Te az élvezõje lehetsz, mindannak, amit nagyapád elõkészített. Nagyon figyelt, hogy örömet szerezzen, meghallgatott téged, hogy tudja, mire van szükséged, sok – sok fáradtsággal, veszõdséggel és még több szeretettel gondoskodott mindarról, ami nekünk örömet lopott az adventi várakozás idejére.
Bencét egyre hatalmasabb kérdés környékezte – Egyszóval, csak ott lakik társad, ahol betartották a rájuk bízott feladatokat?
- Bizony! Örülök, hogy egyetértünk ebben is! Fontos figyelni a kötelességünkre, mert csupán az öröm átélése nem lesz elég, életünk egészére. Majd nekünk is viszonozni kell!
- Talán nem mindig annak, akitõl kaptuk, de viszonozni kell!
- Helyes! Tudtam, hogy megérted, ezt a törvényt! A világban egyensúlynak kell, lennie! Adok és kapok. Kapok és adok! Másképp nem megy! Az egyik oldalon, sohasem állhatsz. Ugyan a mérleg billeg, de a cél, hogy végül egyensúlyban maradjon!