Kezdőlap » » Adventvarázsa » Egyetlen cupp

 Egyetlen cupp

- Mit értesz puszi alatt?
Bence meglepõdött. Puszi, puszi! Hát persze, nagymama meséje jutott az eszébe. Hogy is nem tudta egybõl! Nagymamájától többször is hallotta már a történetet.
- Úgy mesélem, ahogy nekem mesélték! Várd ki a mese végét! – Mondta jobb mutatóujját, Adventvarázsára emelve Bence. – Régen a búcsúkban árulták a mézeskalácsszíveket. Nagymamám ott kapta Nagyapától az õ mézeskalácsszívét. Gyönyörû volt, piros mázas, fehér betûs, tükörrel a közepén. Nagyapa azt mondta Nagyanyának – azt szeretem, akit a tükörben látsz! Nagyanya saját magát látta a tükörben, annyira megörült az õszinte beszédnek, hogy megpuszilta Nagyapámat. Így ni! – Adott egy puszit, a picurka arcra Bence – Adventvarázsa elpirult a váratlan kedvességtõl.
- Mi volt ez?
- Puszi. Ez a puszi. Te kérdezted!
- Puszi, ez csupán egy cupp volt az arcomon.
- Így is mondhatjuk! Vagy a nevén: puszinak.
- Ezt nem tudom megenni. Bár ….., valljuk be, ez is finom volt, csak máshogy!
- Finom! Igen! Tudom, én is nagyon finom puszikat kapok anyutól, aputól, nagyiéktól, de a mesémet ne feledjem! A mézeskalácsszíveket hamarosan felváltották az apró sütemények, amik ugyanolyan finomak, édesek, illatozók, csak egyszerûbb õket megenni és hazavinni. A neve pedig, mézes puszedli lett, röviden mézes puszi.