Az Ön kosara jelenleg üres!
. Édes – mézes, mázas - kedves
- Mézespuszi?
- Az meg micsoda?
- Jól mondod! Csoda! Édes, mézes, mázas, illatos – Sorolta Bence, de úgy ám, mintha könyvbõl olvasta volna. Adventvarázsának nyújtotta az egyik kalács csodát.
- Kóstold meg!
Adventvarázsa elvette aprócska kezével, azaz elvette volna, mert a mézescsóknak fele sem fért a markába.
- Várj! Segítek! – Bence négyfelé törte a mézes puszedlit, most már Adventvarázsa is elbírta a falatnyi mézes szeretetkatonát.
Mindketten hatalmas élvezettel kóstolgatták falatról – falatra a csemegét. Bence megosztotta a diót is, Adventvarázsával.
- Hû ez a puszi, vagy micsoda, nagyon finom! Meg tudnám szokni, hamarjában!
Bence a fiókba nyúlt. Még tele volt a marka süteménnyel – Látod, jut bõven mindkettõnknek, nem kell lemondanunk az élvezetrõl!
Adventvarázsának fejtörést okozott a mézes puszedli. Ezt Bencével is megosztotta.