Kezdőlap » » Adventvarázsa » Kívánság

 A következõ fiókban talált papírszeleten, hasonlóan az elsõ estéhez, egy versikét olvasott Bence.
Tudni kell kérni.
Semmibõl élni.
Mindig adni,
semmit sem, félni.
Hatalmas csend.
- Érted, ugye? – kérdezte Adventvarázsa.
- Talán! Semmibõl élni?
- Mindig tiszta lappal, ítélet, bírálat, legfõképpen félelem nélkül. Nem szabad senkit sem befolyásolni, hadd járják a saját útjukat. Segíteni, támogatni egy gazdag, félelemmentes életet.
- Ma az egyik lány az osztályunkból elesett, de úgy ám, hogy a szemüvege is eltört. Kinevették.
Segítettem neki felállni és leporolni a ruháját, felszedni a szemüveg darabjait. Köszönte, aztán egész nap egyedül maradt, távol mindenkitõl.
- Bízzál benne, hogy holnapra enyhül a nevetés súlya. A kislány is rájön, hogy nem kell félénken elrejtõznie, mert semmi oka rá. Egy kis idõ, amire most szüksége van. Mindig meg kell adni, mindenkinek, éppen azt, amire szüksége van. Együttes erõvel kívánjátok, hogy lássa be, a többiek csupán a jelenet mókásságán nevettek, nem a kislány balesetén. Ha így tesztek, hamarosan, veletek együtt nevet a történteken.