Kezdőlap » » Szani » Szani és Szoni

 Szani és Szoni, no és a kicsi

Nagycsaládban, a kutya is több. Szanit és Szonit hûséges olvasóimnak nem kell bemutatni, tegnap azonban társult egy aprócska fehér gombolyag is, kit Serrinek hívnak.
Szani elsõként érkezett Gazdival. Megszokott, ismerõs volt az út és a hely is, Szani imádja a szõlõbirtokot és környékét. Itt mindig olyan nagy a szabadság, persze kert van mindenütt, csak sokkal távolabb, mint odahaza.
- Vauuuu! Vauuuu! Uuuuuuu! – kiáltotta világgá, megérkeztünk, bújjon ki merre lát. A pockoknak és vakondoknak szólt leginkább, de azért néhány gyík, bogár és egér is jobban teszi, ha meghallja a figyelmeztetést.
Gazdi izgatottan rámolászik.
- Kinõttük a pincét? Mi a csudáért állítja fel a sátrat!
A máskor csendes hegyi úton percenként gyalogosok, motorok, autók. Szani mindenkinek megmondja, hogy kívül tágasabb. Gazdi persze csak hajtogatja – Jól van kiskutyám, csak nyugi! Látod, senki sem akar bejönni.
Szani fülel, a kerítéshez szalad, csendesen oda – vissza trappolászik. Itt van! Õ az!
Most már Gazdi is figyel – Jövök! Nyitom!
Nyílik a nagy zöldre festett kapu, behajt az autó s a nyíló ajtóból Szoni robban az udvar gyeppére.
- Sziiiia Szani!
- Vauuu! Szervuuuusz Szoni!
- Nagyszerûûû! Szóóóvaal ez a heegy? Errõõõl meséltél?
- Gyere vauuuu, körbeeviiiszleeek!
Több sem kell, Szoni és Szani kerítésmustrára indul. Néhol meg – megállnak egy kis ki az erõsebb játékra, de aztán csak sikerül körbejárni a szõlõt, kaszálót, veteményest, gyümölcsöst.
Mint ki jól végezte dolgát s minden betolakodóról tudja, merre jár, a két barát a diófa árnyékában hentereg, majd látványra szunyókál.
Gazdi és Gazdi idõközben vizes tálakat helyezett a fügefa alá.
Szoni és Szani már a kertkapunál, csak amolyan biztonsági vigyázzállásban fogadják az érkezõt.
- Szeeeriinted is?
- Vauuu! Uuuuuu! Biiizooony!
Nem tévednek Serri ugrik lágyan kettejük közé. Aprócska, kicsi, fehér, tele energiával és játékkal.
- Sziiiaaasztok!
Játék, móka, kacagás. Itt egy karcsúbb láb, amott egy tömpébb foltos, alatta – felette egy rövid fehér.
- Keeeergeeetõõõzzüüünk!
Hurrá! A nyári villám száguldva – bámulná, ahogy õk hárman sprintelnek, mégis mindent és mindenkit idõben kikerülve körbe – körbe, majd a szõlõtövek közt nyelvlógatásig szaladnak.
Szani egyik kedvencének karját dobja be a játékba. Szájában incselkedve mutogatja mit talált ki. Szoni elvenné, Serri is akarja.
Most ismét, egy gombóc a három kutya. Serri a kis cseles nem hagyja, szájában ott virít a valamikor kedves plüssmackó karja. Mindegyikük ismét a kart akarja.
S így megy ez ebédidõig, mikor egy kicsiny s két nagyobb tálban a pincepörkölt kellõen hûtött adagja csábít az evésre.
Délután sem pihennek, csupán két felderítés közt egy keveset.
Naplemente, szürkeség, a három jó barát mégsem fáradt, egymást gyömöszölve, kergetve élvezik a társat.