Kezdőlap » » Szani » Szani és a bukósisak

 „Szani” és a bukósisak

Szani szemet vetett, egy a közeli polcon régóta heverészõ különös, gazdátlan lakásra. Ez a tárgy olyan magabiztosan ücsörgött, sötétkék félgömb volt, ablakából soha senki nem köszönt. Talán ezért is keltette fel Szani figyelmét. Szani régóta várt valamire vagy valakire, de az soha nem jött a különc lakás ablakához. Szani egy álmosító délután körbejárt és az ablakot leste.
- Vauuu! Meeg keell tuuudnoom! Kii lakiik ott?
A takaros, ablakos kék lakás továbbra is a polcon terpeszkedett.
- Neem maraaadhaatsz miindiig odaaafeenn – nyüszkölt Szani.
Körbejárt. Figyelt. Nyújtózkodott. Mancsai majdnem elérték a kékséget. Szani ugrott egyet, szája, feje célra tartva.
A különc, lakás a földre esett. Gurult, imbolygott párat, aztán megállapodott.
Szani végre bekukucskálhatott, mert szerencséjére a kékség az oldalán maradt. Hívogató nyílásán keresztül, Szani könnyedén rögzített szagmintát. Óvatosan beljebb tolta fejét. Semmi. Kíváncsisága nem hagyta annyiban, egészen bedugta fejét. Semmi. Nem talált senkit és semmit.
Igen ám, de mire ez kiderült, a fejfedõ, merthogy ezt a kék különcöt a Gazdi motorozáskor használta, hogy a fejét védje, már Szani fejét fogta körbe.
- Vauuuu! Vauu! Vauuuu! Vaalaakii! Seeegíítséég! – Szani nem látott és valami nagyon szorította a fejét. Azt sem tudta mi történt! Egyik pillanatban még az öreg kékséggel barátkozott, a másik pillanatban meg rabságban volt. Vaktában indult. Minduntalan nekiütközött mindennek.
- Kii keeell juuutnooom innen! – Szani szabad levegõre és fényre vágyott. Nem érdekelte már a kék ház lakója, ablakát is rég elfeledte. Egy vágya volt csupán, hogy szabadon szaladgálhasson az udvarban. Fején a nehéz sisakkal, folyton nekiütközve környezetének, ötlete sem volt, miképp szabadulhatna!
Ekkor érkezett Gazdi – Lám, lám! Így jár, aki kíváncsi – dörmögte kutyusának. A szkafanderért nyúlt, határozottan levette Szani fejérõl.
- Vauuu! Látook! Véégrree! – nyüszített, ugatott Szani örömében.
Gazdi, még egyszer megmutatta kiskutyájának a kék lakást, nyíló ablakával együtt, amiben tényleg nem lakott senki.
Szani a ház falánál sütette hasát, miközben még mindig azon gondolkodott – Minek az ablak? Hova mehetett a takaros kékség lakója? – a délutáni melegben elbágyadt – Hoolnaap, majd ho