Kezdőlap » » Szani » Szani és a bivalyok

 „ Szani” és a bivalyok

Szani nekivetette hasát, hátát a déli napsugárnak.
- Uuuu, de finom. Véégre! Nem kell diiideeeereeegveee, összeeehúúúzni magam.
Bármilyen nagyszerû is a napozás, a márciusi tavaszban, Szani gondolatait nem sikerült teljesen lekötnie. Agya csintalanságon, egy kis rosszaságon járt.
Vajon Gazdi mit szólna, ha kipakolnám a kazánház heverõjérõl a takarómat? Vagy, mondjuk, edzhetném a fogaimat! A faházban, a tûzifa rágcsálásával. Valahol Gazdi szandáldarabkájának is meg kell lennie, de az már olyan uuuncsii.
Eddig jutott a hempergéssel egybekötött eszmefuttatás, amikor Gazdi pórázzal a kezében érkezett.
- Huuuráá! Uuuu, de jóóóó! Séétáálnii meegyüüünk! – farkcsóva, ugrálás, Szaninak nem kellett többé azon törnie a fejét, hogy mivel üsse agyon az idõt.
Gazdi leültette, Szaninak nem okozott már problémát a vezényszavak megértése, sõt örömmel hajtotta végre a feladatokat. Most is nyugton ült, míg nyakörve a helyére került. Megérte! Máris tárult a kapu, fehér bojtú farka a levegõben billegett, olyan büszkén sétált végig a kerítés mögül kérdezõsködõ házõrzõ kollégák elõtt.
- Meeerre? Hooovaaa? Meediiig?
- Méég neem tuuudooom! – tutult vissza Szani.
- Csend! Csendesedjetek! Nem kell mindenkinek visszaugatnod! – mondta Gazdi.
Hamarosan az utca kanyarodott, ezt már nem követték lakóházak, így házõrzõk sem kíváncsiskodtak.
Madarak éneke, méhek, rovarok duruzsolása töltötte be a csendet.
Szani figyelmét nem kerülte el a jó szagú földtúrás az árok szélén, de most csak éppen hogy megnézte magának. A séta miatt nem maradt idõ a teljes kiásásra, feltárásra, pedig milyen jó lenne tuuudni, ki lakik benne!
Fura hangok zavarták Szani élesre állított fülét. Ááááá! Ott fent a magasban, onnan jön ez a zzzzizzzeggés. Csak érnélek el, majd nem piszkálnád a csendet többé! Szani nem szerette ezt a hangot, elvette a kedvét.
Egy csomó, legelészõ figyelt a csipkelõdõ túloldaláról.
- Hoooogy viiseeliteek? – Szanit tényleg érdekelte, hogy – hogy nem zavarja õket a villanyvezeték, sem a villanypásztor. A bivalyok azonban nem tudtak Szani nyelvén, csupán annyit mondtak – Muuuóóó! Múúú! – hatalmas szemük beszélt helyettük. Lomhán, megfontoltan ballagtak a látogatók felé. Szájukban békésen csócsálva a maradék szénát. Hatalmas fekete testük, óriási patáik, félelmetes szarvaik látványa fenyegetést jelentett Szaninak.
- Meenjüünk máár! – Gazdi nem figyel. – Ezek sokaan vaannak! – próbált Szani Gazdinak jelezni. Mindhiába! Azok meg csak jönnek, egyre közelebb.
- Neee! Veeszéélyees! – Szani már rángatta a pórázt. Gazdi meg levelek után kutatott, hogy azzal kínálja a vezérbivalyt.
- Nyugi! Nyughass, Szani! – csitított Gazdi.
- Köönnyûû azt moondaanii!
- Nézd, csak közelebb jönnek, kíváncsiskodnak, semmi egyebet nem akarnak tõlünk – bíztatta Szanit.
Szani hátrált, szûkölt – Akkooor is haaataalmaasoook – bújt Gazdi lábához.
- Gyere, menjünk utunkra, ha ennyire tartasz tõlük!
Szaninak nem kellett kétszer mondani! Újra fark lobogva haladtak, Szani már nem is törõdött iménti félelmével.