Az Ön kosara jelenleg üres!
A piros köpönyeg
- Anyu, elvitte a levelet Télapó?
- Úgy látom, igen!
Picur, a maga öt évével a háta mögött, rutinos télapóváró volt, ezért idõben elkészítette idén is levelét, amiben sorra vette kívánságait, nem felejtve el édesanyját sem, akinek kedvenc cukorkáját kérte.
- Tudod ma az oviban azt hallottam Gábortól, de Gina és Domonkos is társult mellé, hogy felnõttmese a Télapó.
- Megmondták azt is kitõl a sok szép ajándék, amit a gyerekek kapnak?
- Háát, az igazság az, hogy egymás közt sugdolóztak. Gondolod, õk ezt is tudják?
- Utána járhatsz legközelebb.
- Még ma megkérdezem!
- Izgalmas estének nézünk elébe! Most indulnunk kell!
Az oviban rengeteg gyerek, zsivaj, lárma. Picur a kis csoporthoz lépeget. Most mintha elszállt volna a bátorsága. Nem, azt nem lehet! Anya is várja, hogy estére együtt beszéljék meg, vajon kitõl a sok szép ajándék? Megerõsíti lelkét, nagyot lép és felteszi, mi napok óta nyomja a szívét.
- Mondjátok, ti tudjátok, hogy ki az, aki az apró csizmácskáinkba, mindenféle ajándékot rak?
Összenéz a hármas. Válluk fent, szemük kerek, egymásra tekintgetnek. Csend, hallgatnak, nem beszélnek. Picur türelmesen vár egy kicsit, talán válaszolnak.
Óvó néni rendet teremt, a teremben pillanatok alatt újra nyugalom.
Gyorsan telik a nap. Picurért megérkezik az édesanyja. Végre itthon!
- Képzeld Anyu, nem tudták, nem mondták, hogy kitõl, honnan a temérdek minden?
- Valami hasonlóra gondoltam én is. Látod, nem kell minden szóra figyelni!
Picurt továbbra is nagyon érdekelte a Télapó téma.
- Kitõl kérjek segítséget?
- Nem hiszem, hogy Télapó ügyben többet kéne tudnunk. Legyen elég annyi, hogy ha eljön az ideje, megtelnek a kis cipõk, a csizmák, hogy aztán mindenki együtt örülhessen.
Picur érezte most kell abbahagyni! Anyu nem kíváncsi többre.
De ez nem maradhat titok, a végére kell járni!
Ágyacskájában a takaró mélyén még mindig, ezen gondolkodott. Reggel elsõ dolga lesz levelet írni magának a Télapónak. Erre úgyis csak õ, csakis egyedül õ tudhatja a választ.
Másnap reggel Picurért nagymama jött.
Picur most újult erõvel a titok nyomát kutatta, Nagymama csak tudja, õ már annyi mindent látott és mindig meghallgatta.
- Nagyi, mondd csak, ki rakja a csizmákba a rengeteg mindent?
- Télapó! De ezt már megbeszéltük a múltkor, azt hittem, ez ügyben mindent értesz!
- Csak tudod, az oviban három gyerek egy kicsit más véleményen van.
- Akkor kérdezd õket!
- Megtettem! Nem ismerték a választ, nem beszéltek, csak álltak és néztek.
Megérkeztek Nagymama házához. Nagymama bevitte az autót, Picur segített a kapu nyitásában és csukásában. Picur hamar megette kedvenc pitéjét most ezzel sem akart több idõt vesztegetni, mert mielõbb hallani akarta Nagymama történetét a Télapóról.
- Hát legyen! Ezt a mesét is, mint a többit neked szántam, de csak a Télapó estéjén akartam elmondani. Figyelj! Így kezdõdik. Nagyon kíváncsi kislány voltam, ezért ugyanígy feltettem a kérdéseimet, akárcsak te! A felnõttek nem sokat törõdtek velem, mondtak valamit, de nem lettem okosabb. Nagyanyám vett ekkor a térdére és õ meghallgatott engem.
Tõle kaptam egy köpönyeget, egy piros köpönyeget. Pontosan a Télapó estéjén történt mindez. Magamra terítettem és azt kívántam, Télapó mutasd magad! Hadd lássalak! Tudom, hogy létezel, muszáj látnom téged!
- S erre, mi történt?
- Csak nyugalom, mindjárt elmondom. Télapó megjelent az ablakban, megkocogtatta a jégvirágos ablakot és köszönt nekem.
- Télapó! Télapó! – nagyon örültem neki, hogy teljesítette kívánságom.
- Tudod – e, hogy a kíváncsiság és a kételkedés nem mindig jó tanácsadók?
Bólogattam, hogy igen, de akkor az ablakban fel nem fogtam egyebet, csak a Télapó kedves arcát.
- Tudod, ha minden kislány és kisfiú egyesével magához hív, mert nem hisz a létezésemben, akkor álló hétig mást sem teszek, csak a meghívásoknak engedelmeskedem. Akkor joggal teheted majd fel, a kérdést. Vajon ki a csuda rakja tele a kis csizmákat, cipõket?
Télapó intett nekem – Most már mennem kell! Légy jó, továbbra is! – aztán folytatta ajándékosztó útját.
Kihajoltam, szemem meresztgettem, hogy láthassam, de kedves alakját, a sötét éjszakában alig pár háznyira, elnyelte a sötétség.
- Télapó, õ hát a helyes válasz! Minden kis cipõ és csizma tulajdonosa tõle kapja az ajándékot.
- Úgy ám! Télapó, õ az ajándékosztó.
- Nagymama, te a mai napig hiszel Télapó létezésében?
- Már miért, ne hinnék?
Picur mosolyogva, az öregségre gondolt.
- Á! Vagy úgy! Errõl van szó? Nem vagyok már gyerek.
- Tényleg nem, már nagymama vagy!
- Tudod Picurkám, az évek nem számítanak. Csupán egy a fontos! – szívéhez érintette tenyerét – Itt bent, kell megõrizni a fiatalságot, a többi már jön magától. Mert én mondom neked, hinni, bizakodni, reménykedni valamiben, a legjobb dolog a világon. A csodavárás boldoggá tesz és elégedetté, ezek nagyon fontos dolgok. Bátran jegyezd meg egy életre, egy hosszú, boldog életre!
Picur megfogadta ezt a szívbéli jó tanácsot.
Várja Télapót, és õ nem hagy üresen egyetlen cipõcskét sem. Azóta is minden alkalommal, örömöt lop a gyermekek és a felnõttek szívébe.