Az Ön kosara jelenleg üres!
A mocsár elsõ fia
Békeidõben nagyszerûen ment minden. Az emberek tisztelettel hajtottak fejet földesuruk elõtt. Vályogházaikban, vászonruháikban elégedett parasztéletüket élték napról – napra. Királyuk mindeközben vagyonszerzésen törte a fejét s éppen ezért a középnemességet is nemesei közé hívta.
Ezzel ellentétet szított köztük. Voltak, akik nehezményezték a középnemesekkel való közösködést. Mindezt királyuk kedvéért sem tették szívbõl. Kitaláltak egy összeesküvés elméletet, amibe a király gyanútlanul belesétált.
A középnemesek, kikre a gyanú vetült gyorsan kegyvesztetté váltak, a király számûzte, teljes ingó és ingatlan vagyoni elkobzással.
Széchy Miklós a lista alján, de reá is minden vonatkozott, akár vétkes is lehetett volna, de vétlen kitaszított földesúr lett ezen írás alapján.
Parasztjai nem értik a történést, földesuruk egyik napról a másikra földönfutó, szegényebb és védtelenebb bármelyiküknél.
Miklósnak nem volt hova futnia. Földesúrból a mocsár lakója, a mocsár fia. Ebben legalább az elsõ. Leleményében magával hoz egy tutajt, annak víz feletti részén kalyibában végzõdõ aprócska élõhellyel. Néhány használati tárgy, ez mindene.
A mocsár védelmet biztosít, mert üldözõit kirekeszti életébõl, õt magát, befogadja.
Különös a világ mindennek két oldala lévén, csupán hozzáállás kérdése melyik oldalon állunk. Földesúrként az élet a mocsárban kilátástalan, földönfutóként búvóhely. Néhány dolgot meg kell tanulnia, hogy életben maradjon! Az elsõ halászzsákmány elejtése, amihez szükséges egy kihegyezett végû erõs, de azért rugalmas bot és némi türelem. Miután egyetlen határozott mozdulattal a bot végén ficánkol a hal, csak meg kell tisztítani, igen és megsütni. De ne feledjük! A mocsárban szinte állandó felszálló párában, tutajnyi száraz helyen, ez nehézkes. Néhány éjszakányi hideg pára és a nyers koszt, meggyõzi a mocsár fiát hogy semmit ne tartson lehetetlennek. Meg aztán nem nevezhetnénk a mocsár fiának, ha nem volna arra érdemes. Keres és talál egy parányi helyet, ahol föld van az ember lába alatt, szárazon és biztonságban a tutaj, holmival együtt. Ami a legfontosabb alkalmas tûzrakásra is, némi csiholás után felcsapnak a lángok. Eleinte gyengén, hûvösen, aztán egy kicsit merészebben, legalább annyira, hogy az imént fogott nyers hal nyárson sütötté váljon.
De jó érzés egy kis ropogás, meleg hatás, meleg étel. A mocsár fiának ekkor hagyta el kényszerûségében választott életformájában elõször a hála és köszönet a száját.
Eddigi életében mégis ez a pár gondolat volt, amit a legkomolyabban gondolt.
A tûz a másik oldalon is felvet néhány hiedelmet. Mert ha fellobbant bármely haloványan is, akkor abban biztosak lehetünk, hogy meglátta valaki.
A mocsár fia aggódott is emiatt, de az említett körülmények erõsebbnek bizonyultak félelménél.
A faluban érdekes teória született, az aprócska, halovány, hideg lánggal égõ jelenségre. Egyesek úgy vélték, különös árnyteremtmények õrzik a lángot, a földi halandóktól. Nem kíváncsiskodtak, tették a dolguk, mert volt bõvében s nem gondoltak a sátánnal, meghagyták tegye õ is a magáét. Figyelmük nem terjedt tovább saját érdekeiknél, s abban nem szerepelt a különös hideg lánggal égõ, túlvilági lények õrizte tûz.
A mocsár fia vadkacsa fészkekre lelt, egy – egy tojás színesítette reggelijét. Idõközben talált egyéb fészkeket is, jó gazda módjára kiszolgálta magát, de mindig gondolt a jövõre. Leleménnyel, egy kis csellel a nyugovóra tért madarakból elkapott egyet - egyet, megnyúzta, megsütötte. Egyszóval a mocsár gondoskodott az övéirõl. Nappal volt, hogy semmittevéssel telt. Aztán ahogy megismerte új birodalmát, egyre többször kísérletezett a közlekedéssel, ami az ingovány miatt nem ment élete kockáztatása nélkül. Be kellett látnia ez túlontúl fontos tudás az õ helyzetében, hát megszerezte. Néhány hét leforgása alatt otthonosan mozgott a mocsárban, élt és élni hagyott. Búvóhelyet keresett, többre lelt, a sors kifürkészhetetlen útjai során új otthonra talált. Ami nem puhány és egyszerû, de mindennel ellát és a legfontosabb, amitõl nehéz a bejutottnak pontosan ezzel védi fogadott gyermekét.
Idõvel egyre többen használták ki a mocsár nyújtotta lehetõséget, ha vélt vagy valós okból üldözötté váltak.
Az üldözõk, félelmeiket táplálva, az elsõ rossz lépésnél életükkel fizettek a behatolásért. Üldözöttként otthon, üldözõként ellenség a mocsárvidék, és ez így van jól.