Kezdőlap » Mesék, mondókák » Pannonföld » A kávéscsésze

 Ajándék

Babi nagy gondban volt, közeledett édesanyja születésnapja. Édesanyjától mindig azt kapta, amire a legjobban vágyott. Most neki kellene valami szépet kigondolnia! Napok óta figyelte, vajon mit szeretne az anyukája? Egyik nap reggelire terítettek, miközben anyukája leejtett egy kávéscsészét, lehajolt, hogy feltakarítsa, de közben folytak a könnyei. Babi vigasztalta, ne sírjon, de az anyukája csak azt mondogatta – Ez egy volt a nagyi kedvenc készletébõl. Babi nagyon szerette volna, ha az anyukája újra mosolyog! Lerajzolta a teljes készletet, amikor a hat formás csésze még együtt ücsörgött, mindenkinek jutott egy aprócska tányér is, kancsót, tejszín kiöntõt, cukortartót is rajzolt melléjük. Nagyon igyekezett, a színesei közt válogatott, hogy minden virág, pillangó olyan színû legyen, és a helyére kerüljön, ahogy a porcelánon látta. Végül nagyon szép lett a kép. Nézegette gyönyörködött benne, de elrejtette az asztalkája fiókjába.
A nevezetes nap egyre közeledett. Babi nagyon figyelmes volt. Egyik alkalommal az anyukája táskája majdnem elszakadt, csak egy kis csík tartotta egyben a fülét a pakolásra alkalmas résszel. Babi rögtön arra gondolt, vajon milyen táskát szeretne az anyukája?
- Jól van, te öreg szatyor, már kiszolgáltál engem jó ideje, csak valahogy estig bírd ki, otthon megszabadítalak a terhektõl, holnapra munkába állítok egy másik táskámat.
A válasz tehát, semmilyet, hiszen van már másik használható táskája.
Babi nem adta fel, a legcsendesebb sóhajt is meghallotta volna, úgy ráállt a füle a hallgatásra. A délutáni bevásárlás alkalmával saját magát is meglepte, mert mindig úgy nézte a rengeteg holmit, hogy saját magára gondolt. Most mindent az anyukája szemével igyekezett látni, de mindhiába. Nem volt szükség sem paplanra, sem vázára, sem terítõre, sem poharakra, sem órára, sem cipõre.
Mi lesz így a szülinapi meglepetés? Babi egyre csak ezen, törte a fejét.
Újra eszébe jutott a nagyi készletének a kávéscsészéje. Végül szegény csészének már mindegy! Nagyon sok darabra tört, a kukában végezte. A csészealj viszont ott árválkodott a szekrényben a többi csésze és csészealj mellett. Anyának nem volt szíve megválni tõle. Így egyedül tengette napjait, míg mindenki más párban ücsörgött a helyén, ahova anya pakolta, az üveges vitrinben. Babi csak állt a szekrényke elõtt és egy hatalmas sóhaj hagyta el a száját.
- Ne csak ábrándozzál! Az vajmi keveset ér!
Babi felkapta a fejét. – Ki szólított? Van itt valaki? – a csudát gondolta csak képzelõdöm.
- Kívánj! Akard a csészikét, az én páromat! Sóhajtozással nem megyünk semmire.
- Csészealj te beszélsz? – Babi szeme nagyra nyílt, csodálkozó szája elé kapta két kezét, ez lehetséges? Kézfejével most a két szemét dörgölte, hogy tisztábban lásson.
- Hogyan lehetséges ez? Mióta? – Babi a kérdést sem tudta megfogalmazni, nemhogy a választ megtalálta volna.
- Nagyon régen történt, még nagyanyó idejében, amikor rájöttem a beszéd nagyon egyszerû, de gondolkodni, helyesen gondolkodni az már valami! Így csendben gondolkodva, elmélkedve töltöm idõm nagy részét, de most a párom súlya hiányzik a perememrõl. Te sem vagy éppen a legjobb formában, napok óta csak bolyongsz vagy csendben ücsörögsz. Valami bajod van talán?
- Nem, nem éppen! – Babi fel nem foghatta, hogy egy csészealjjal társalog.
- Dehogynem! Ha másképp volna, akkor szaladgálás közben becsapnád néha az ajtót, hogy csak úgy rezdülnénk bele üvegpolcostul mindannyian. Vagy fecsegnél, de úgy ám, hogy soha nem érne véget! Máskor énekelnél, vagy énekelnél és táncolnál is, egyszerre! Magad is láthatod, napok óta egyiket sem teszed!
- Hogy gondolhatnék vidámságra?
- Emlékezz! Néhány napja még pontosan úgy viselkedtél, ahogy az imént mondtam. Akkor mire gondoltál? Gondolj most is pontosan arra! De úgy ám, hogy a boldogság borítsa be a tested és a lelked!
- Könnyû azt mondani! Nekem most nagyon sok a gondom! Néhány nap múlva anyunak szülinapja lesz, és nincs ajándékom, pedig anyukámtól mindig a legvarázslatosabb meglepetést kapom.
- Mi sem egyszerûbb ennél! Gondolkodjál csak, mi történt, amikor az én párom a csészike darabjaira hullott?
- Anyu nagyon sírt és mérhetetlenül szomorú lett.
- Látod! Már meg is van a válasz, mivel tudod meglepni és egyben felvidítani is édesanyádat.
- Csészikével?
- Úgy bizony! Egy ugyanolyan csészikével, mint az itt álló öt kávéscsésze, mert ugyanolyanok, mint az én hiányzó párom. Akkor mindketten újra boldogok lehetünk!
- Anya azért lett olyan szomorú, mert nem lehet már ilyen készletet kapni.
- Sejtettem, hogy ez aggasztani fog téged!
- Te miért gondolod, hogy rálelhetünk egy kávéscsészére, méghozzá egy ugyanolyanra, mint az itt sorakozó öt csésze, akik úgy hasonlítanak egymásra, mint öt tojás és mindannyian ugyanolyanok, mint a te hiányzó párod a hatodik kávéscsésze?
- Mert mi sem egyszerûbb ennél!
Babit mohó kíváncsiság kerítette hatalmába. Hogy lehetne ez ilyen egyszerû? Ha tényleg úgy van, akkor miért okoz még mindig fejtörést a születésnapi meglepetés?
Csészealj türelmesen várakozott, míg Babi átgondolja a hallottakat, csak ezt követõen folytatta – Pedig így van, elhiheted, ha mondom! Minden problémát meg lehet oldani. Arra kell összpontosítani, amit szeretnénk. Nekem hiányzik a párom a kávéscsésze, tehát egy kávéscsészére van szükségem! Azt is elmondtam neked, hogy boldoggá tesz a tudat, hogy újra itt lesz velem csészike.
Babi értette, de továbbra sem tudta meg a legegyszerûbb titkot, hogyan szerezze meg csészikét?
Csészealj látva Babi tétovaságát így folytatta – Következõ lépés a megoldás felé, hogy lerajzold csészikét. Rajzolj egy ugyanolyat, mint az öt csésze, akik a megszólalásig hasonlítana az én páromhoz! Meg tudod tenni? Mert ez a legfontosabb lépés a siker felé!
Babi arca ragyogott. No hiszen, mi sem egyszerûbb ennél. Szó nélkül sarkon fordult és szaladt a szobája felé. Az asztalka fiókjából kivette a rajzot, nagyon boldogan indult az üveges szekrénykéhez.
Csészealj elszomorodott, amikor Babi elszaladt. Annyira biztos volt a dolgában, hogy a kislánnyal egyet akarnak, csészikét. Most újra egyedül van és a kislány sem tudott segíteni. Nem tudta mitévõ legyen! Nem volt több ötlete, de nem adja fel, visszaszerzi csészikét, a társát.
Babi kezében a rajzzal megállt a szekrényke és csészealj elõtt.
- Nézd meg! Jó lesz? – kérdezte Babi, de biztosra vette, hogy tetszeni fog, hiszen minden tudását beletette, szíve teljes szeretetével készítette az édesanyjának a születésnapjára, hogy õ újra vidám legyen.
Csészealj egyetlen hatalmas sóhajjal megkönnyebbült. No lám, mégsem tévedett, amikor a kislánytól remélte a segítséget.
- Gyönyörû munka! Igazán ügyesen eltaláltad, minden egyezik az utolsó virágsziromig.
Babi szíve megtelt hálával a nagyitól kapott színes ceruzákért, mert csakis ezekkel a ceruzákkal sikerülhetett ilyen élethûre a kép.
- Köszönöm a dicséretet, de nem csak az én érdemem, a színesek segítettek.
- Tehetséges és szerény vagy ráadásul hálás is, ez tetszik nekem! – Csészealj a következõ lépéssel folytatta – Rejtsd el a rajzot! Mindketten gondoljunk csészikére, de úgy ám amikor itt ücsörgött velem! Mit gondolsz menni fog?
Babi képzelete már ki is vetítette csészikét a csészealj fölé – Igen, megvan! Már látom is csészikét, gyönyörû, mint valaha.
- Nagyon jó! Nincs más dolgunk, mint ezt a boldogságot érezni, amíg csészike végül újra a helyére kerül.
- Ilyen egyszerû? – Babi titkot várt, azt gondolta csészealj túloz, amikor az egyszerû megoldást javasolja.
- Hazudtam neked valaha is?
- Nem, de még egyetlenegyszer sem beszélgettünk.
Barátságban váltak el csészealj és Babi. Babi visszatette rejtekhelyére a rajzot és végre nyugodt álomba szenderült.