Kezdőlap » Mesék, mondókák » Pannonföld » Boci

 Boci

A reggel ismét új tennivalókkal érkezett.
Óriás büszkén szántani ment.
Õt követték a többiek, mindenkinek jutott feladat.
Kistraktort egy régi kellemetlen emlék környékezte meg, az egyedüllét érzése.
Nem akart szomorkodni, így a napsütötte földre és Pircsiékre koncentrált.
Vili és Marci beszélgetve közeledtek. Vili éppen a megfelelõ pótkocsit mutatta fiának.
- Ez itt megfelelõ lesz az éthordóknak, palackos ládáknak. – Marci nem várt további biztatást, indította Hupotát és csatlakoztatta a kisméretû kocsit.
Mindketten felkapaszkodtak, kistraktor jókedvûen fuvarozta õket a házig.
Kata és Sára már a bejáratnál várták õket.
Filces a fekete puli örömköröket futott, számára a kapu nyitása nagy boldogságot jelentett.
Szempillantás alatt Sára arcocskájához dörgölte nyirkos orrát. Sára a játék hevében visongatott, Filces hempergett a kislány körül, felhõtlenül boldogok voltak együtt.
Marci szülei segítségével felpakolta a hupogva várakozó kistraktor kocsijára a földeken dolgozó emberek ebédjét.
Mosolyogva integetett Hupota ülésébõl, ahogy távolodtak otthonuktól.
A szõlõhegyre indultak elõször, aztán a szántóföld, kukoricaföld következett.
Kistraktor boldog egyetértésben hajtotta végre Marci minden kívánságát.
Hirtelen fékezés.
Kistraktor meresztette a szemét, mi okozta a megállást.
Marci az egyik fa tövében guggolt, egy kis barnaság mellett.
Hupota meglátta a két nagy barna szemet, az aprócska test láthatóan didergett a nyári hõségben, hát persze gida, kutatott az emlékeiben.
- Történt egyszer régen, hogy munkák idején: õzgidával tértek haza, akinek eltûnt a mamája. Hupota addig nem látott még ilyen gyámoltalan jószágot. Odahaza aztán az egyik ember a kislányának ajándékozta, aki nap – nap után cumisüveggel táplálta a kis árvát egészen addig, amíg õsszel a kert végében legelészõ õzekhez hasonlatossá vált és aztán meg is találta köztük a boldogságát.
Marci ekkorra döntött a kis didergõ sorsáról, felnyalábolta és Hupota kocsijába emelte.
- Mit szólsz, örül majd neki Sára?
Kistraktor hupogása volt Marci kérdésére az igenlõ válasz. – Meghiszem azt! – Aztán hazáig ismét egyetértésben haladtak.
Sára nagyon kíváncsi volt a meglepetésre, amint meglátta bátyja ölében a fura hosszú lábú kis szerzetet, azonnal simogatni és becézni akarta. – Boci, boci! – Szólongatta a kis állatot.
- Gida, méghozzá õzgida. – Javította ki Marci.
Sára ettõl függetlenül kitartott az elsõ elképzelése mellett, így egy idõ után mindannyian bocinak szólították az amúgy szépen cseperedõ õzet.
Aki ezen a napon elveszítette a mamáját, de nyert egy szeretõ családot, akik gondját viselik.