Kezdőlap » Mesék, mondókák » Versek » ranyragyogás

 
Aranyragyogás

Játszom a gondolattal.
Játszik velem a gondolat.

Vonalakból házikó,
pálcikából ládikó.
Ládikóban hûlt helye,
fahasábnak, mely
fényt ad s meleget.

Játszom a gondolattal.
Játszik velem a gondolat.

Egy vonallal fejszém nyele,
még eggyel a fejszém feje.
Szálfák nõnek izibe,
kriksz és kraksz,
erdõ lesz a hegyoldal.

Nosza, megragadom,
fejszémmel odacsapok.
Kitartóan hasogatok,
recsegve – ropogva,
szálfák dõlnek halomba.

Játszom a gondolattal.
Játszik velem a gondolat.

Karikából, két cikából,
tuskó készül. Fahasáb
sem több, mint pálcák
sora, melyeknek
odabenn dõl el a sorsa.

Néhány vonal, egy karika,
satír ide, pálca oda.
Taliga lesz, vagy mi a csuda!
Pálcikáim sorba rakom,
taligámat megpakolom.

Jégvirágok cikk – cakkja
szakadozik, lefolyik
Pálcikáim odabenn
lángnyelveket nevelnek.
Aranyként adnak meleget.