Az Ön kosara jelenleg üres!
4. A kukoricakása.
Újabb szép napra ébredt a vízimalom összes lakója.
Apó kedvenc tevékenységét gyakorolta egy földijével.
Anyó a konyhában tevékenykedett, hogy mielõbb végezzen.
Apó, szokás szerint, nagyszerû hallgatóságnak bizonyult, megjegyzem az emberünk is jól végezte dolgát, mert hallgassátok csak, meséjét!
Az úgy volt, hogy egy hazánk fia elindult portékájával a szomszédos országba, dolga végezvén nagyon megéhezett. Keresett egy olcsó kis portát, ahol éhét, szomját olthatná.
Szerencséjére ráakadt a helyre, ami éppen meg is felelt az általa képzeltnek. Ablakában virágok díszlettek, bejárata rendezett. Vígan tért be, korgó gyomra amúgy sem sokáig hagyta
volna, már nyugton, így mielõtt még az éhségtõl elgyötört utazónk gondolkodóba esett volna már köszönt, és bent is volt.
Odabent tisztaság, és ami még fontosabb finom illatok fogadták.
Az asztalok körül üldögélõk dünnyögtek valami köszönésfélét, fogadta a maga módján, aztán õ is leült. Hamarosan hozták a kínálatot tartalmazó papírost, sajnos sem a beszédet sem az írást nem ismerte fel. Mit tehetett egyebet rábökött egy sorra, hogy õ bizony azt rendeli meg!
Kisvártatva megérkezett jó nagy adagban a gõzölgõ kukoricakása. Emberünk nagyon éhes volt válogatós meg nem, így hát az utolsó falatig mind megette a nagy tál ételt. Látja ám, hogy a szomszéd asztalhoz illatos húsokat szolgálnak fe,l amit azonmód meg is ettek az ott ülõk és elkiáltják – repetér! Újfent ínycsiklandó húsétel kerül az asztalra, és mit sem törõdve falatoznak tovább.
Hazánk fia okulva az elõzõekbõl, már elõre örvendve az ínyes falatnak, elkiáltja magát a személyzet felé – repetér!
A felszolgáló pedig a szakácsnak meghagyta, jól púpozd meg azt a tányér,t ennek az igencsak éhes embernek!
Így történt, hogy kisvártatva már újra emberünk asztalán gõzölgött a púpozott tálnyi kukoricakása.
Éhségét elverte az elsõ tál, a másodiktól már mozdulni is alig bírt, pedig még hosszú út állt elõtte.
A hosszú úton hazafelé sem találta a választ, hogy történt az eset, neki miért kellett hús helyett kukoricakását ennie?
S mintha nem lett volna éppen elég a kásából, fiacskája az utca elején azzal fogadta hazatérõ édesapját – Édesapám, édesapám! Siessen Kend, biz édesanyám jóféle kukoricakását fõzött!