Kezdőlap » Mesék, mondókák » Malommesék » Petösházi kódus

 . Petösházi kódus

Az ég alját pirba vonta a hajnal, a reggel fényáradatáig, még türelemmel is legalább három órára volt szükség, a malom bejárójához közeledve megnyugtatóan tudta maga mögött a hosszú szekérutat mai hõsünk.
Apó meghallotta a kerekek jellegzetes hangját, ahogy az apró kavicsok nyikorogva kiperdülnek a súlyt cipelõ kerekek alól, ezért sietõsre fogta lépteit, hogy megérkezéskor üdvözölhesse az érkezõt.
Anyó a konyhában készülõdött, mára nagy munkának nézett elébe, a konyhakert zöldségeit betakarította ugyan, a munka dandárja mégis hátra van, hiszen fáradtságos munkával kerülhetnek csak végsõ helyükre, a kamra polcaira, amivel majd a közelgõ telet átvészelik.
Apóék eközben már lerakodtak és a lapátokat újra hasznos munkára fogták, az apró tennivalók közben pedig, mondanom sem kell, Apó faggatta pillanatnyi munkaadóját, hogy mi – minden történt odahaza.
A biztatás, kedvezõ fogadtatásra talált, hallgassátok ti is a Petösházáról szekéren érkezett történetet!
Az elmúlt forró levegõjû napok egyikén esett meg, hogy a bíróhoz beállított egy kódis, nem is volt ez olyan csuda, hogy szót kéne érte pazarolni, csakhogy nem elégedett meg a frissítõnek szánt vízzel és tányér krumpligánicáva, jóféle pörccel megöntve, hanem a bírót kérette.
Nézze meg a szegény ember, halljátok, nem õ kér meghallgatást, de bíz kódis színe elé rendelteti, magát a Petösházi falu bíráját. Ha már kérette, amaz megtette, úgy hallgatta a kódis szavát, akármelyik atyafia kért szót. A kódis mondandóját velõsen adta a bíró tudtára.
- Hallja kend bíró uram, vitessen engemet Muraszombatra, mert ha nem, hát bizonyosan megteszem, és mást gondulok!
A bíró zavarában megvakarta öreg fejét, aztán csak meg kellett válaszolnia.
- Jól van, no! Kigonduljuk a módját rögvest!
Ezzel odahagyta a koldust. Fiát kérette, majd meghagyta neki, hamarjában hívja a kisbírót!
Rövidesen a kisbíróhoz intézhette mondandóját, ami így hangzott – Megértem már hatvan nyarat s vele ugyanennyi jeges telet, mégsem ejtett gondolkodóba semmi, mint ez az ágrólszakadt, aki Muraszombatig akar eljutni. Faggassa ki kegyelmed az út során, de gyanútlanul, mitévõ lett volna, ha nemet mondok!
Befogatta lovait a kocsi elé, a kisbíró ült a bakra, így indultak Muraszombatra.
Bíró urunknak okozott is fejfájást, míg a kisbíró megjárta a muraszombati utat, oda s vissza, de mit volt tenni, a biztosat csak e - képpen hallhatja.
Begördült a kocsi a bíró udvarára, siet a kisbíró, hogy jó hírt vigyen a falu bírájának.
- Bíró uram, a bíz nem mondott egyebet, mint gyütt vóna gyalogszerrel!
Erre már Apó vígan volt – Tyû, a nem jóját! Eszes egy legény vót, az egyszer már biztos, hogy így megtáncoltatni egy falubírát!
Malomapó hívta néhány falatkára a hosszú út elõtt állót, amaz szabódott az elemózsiás kosárra bökve, aztán jóízût beszélgettek falatozás közben.