Kezdőlap » Mesék, mondókák » Zöldmesék » Rókalagzi

 Róka lagzi

Csendes hideg napok jöttek sorjában.
Az etetõket folyamatosan töltötték.
Sára kívánkozott titkos helyükre.
Marci engedett a kérésnek.
Felkerekedtek hát, Mákocska meglátogatására.
Hupota élvezte a kollegák figyelmét, amikor Marci érte ment.
Nyugodt tempóban haladtak a titkos hely felé.
- Róka, róka! – Kiáltott fel Sára.
Hupota máris lassított.
Az erdõ melletti tisztáson állt a róka.
Elnyújtva kiáltott.
- Látom Sára. Halkabban, mert elijeszted.
- Hova megy a róka koma? – suttogta Sára.
- Vadászni nem mehet, gondolom hazafelé.
- Olyan szomorú a hangja.
- Úgy tûnik nem jól sikerült az éjszakai portyája.
- Merre portyázott?
- Tyúkért, békáért, egérért. Akármerre is, valószínûleg pórul járt.
- Miért járt pórul?
- Mert éhesen maradt.
Még néhányat kiáltott a lompos farkú róka, aztán kecsesen beugrott az erdõbe.
Mákocska örült a gyerekeknek.
- Vártalak ám benneteket!
- Már elõbb is jöttünk volna, Marcinak sok a dolga – csacsogta Sára.
- Hogy boldogulsz? – Kíváncsiskodott Marci.
- Egyre jobban. Megszoktam a környéket. Ismerkedem a szomszédsággal.
Mostanság zavaróan hangosak az éjszakák.
- Miért hangos? – Sára mindent tudni akart.
- A rókafiúk hívják a rókalányokat.
- Rókavõlegény és rókamenyasszony?
Most Mákocskán volt a sor, hogy meglepõdjön.
- Mi is elmegyünk a róka lagziba? – Folytatta Sára, mert nem látta a meglepõdött Mákocskát.
Marci kuncogott a félreértésen.
- Sára, oda nem leszünk hivatalosak. Szerintem Mákocska nem hallotta még a võlegény és a menyasszony kifejezéseket. Légy szíves segíts!
- Nagyon szép ruhát vesz fel a fiú és a lány, amikor võlegény és menyasszony. Este szól a zene és mindenki táncol. Jó mulatság volna a róka lagzi! Igaz Mákocska?
- Nem tudom. Láttam vadászni a rókát, de róka lagzit még nem.
- Milyen a rókavadászat?
- Nem rókavadászat. A róka vadászik: mindenre, ami ehetõ.
Történt egyszer, hogy az erdõszélén ballagott a kisegér.
Forrón sütött a nap, ezért igyekezett a növények nyújtotta árnyékban maradni.
Mindeközben a lompos farkú valami harapnivalóra vágyott.
Olyan hirtelen történt, hogy pisszeni sem tudtam: a róka felcsippentette az egérke farkincáját és feldobta a levegõbe, egyetlen hammal eltüntette a kisegeret.
- Szegény kisegér! – Sajnálkozott Sára.
- Ne búsulj emiatt Sára! Vannak elkerülhetetlen élethelyzetek.
Láttam, amikor a rókára vadásztak, akkor õ veszített.
Máskor láttam a rókát barátságos lakótársként.
- Kivel lakott a róka koma?
- A borz többszintes földbevájt lakhelyet készített.
Ebbõl az odúrendszerbõl adott a mi vörös barátunknak, hogy nevelhesse a kölykeit és legyen hol tárolnia zsákmányát.
- Szóval a róka, a borz albérlõje volt? – Marcit is kezdte érdekelni a történet.
- Albérlõ? – kérdezte Mákocska.
- Igen, ha valaki más házában él, akkor bérli azt: albérlõ.
- A rókafiú és a rókalány, egybeköltözik a borztól kapott albérletbe – folytatta Mákocska. - Kényelmes földalatti odújából szemmel tudja tartani a vidéket. Benépesíti azt gyerekekkel. Közben jó barátságban él a borzzal.
- Barátságban? – tudakolta Sára.
- Igen barátságban, méghozzá jó barátságban. Marci, te és én, mi jó barátok vagyunk.
- Én jó lakótárs lennék!
Marci és Mákocska egyszerre kezdett nevetni Sára ajánlatán.
- De Sára, neked van hol laknod! Nem élhetsz a fa tetején!
Gondold csak, hogy hiányoznál mindenkinek!
Neked is nagyon hiányoznának a többiek.
- Bizony, bizony máris hiányolnak bennünket – mondta Marci – Sára indulnunk kell!
Hupota kocsijába még szomorúan ült le Sára, aztán végiggondolta a hallottakat.
Alig várta a találkozást anyával, apával, nagyapával.
Nemcsak a gyerekeket, de kistraktort is nagyon várták már a gépistállóban.
Mindannyian beszámoltak a nap történéseirõl.