Az Ön kosara jelenleg üres!
A titkos hely
A fenyõfa még ünneplõben álldogált.
Az ajándékokat mindenki kibontotta, a házban és körülötte, érezhetõ volt még a karácsony varázsa.
Ezt használták ki Marciék, hogy Mákocskának új otthont találjanak.
Hupota segítségével indultak kirándulásukra.
Tiloskába vezetõ erdei úton kistraktor víg hupogása törte meg a csendes, alvó táj nyugalmát.
Az elsõ fák kicsik voltak.
A következõ néhány fa sem felelt meg elképzelésüknek,
kopasz ágaik nem nyújtottak védelmet.
Egyre beljebb haladtak, folyamatosan keresve a megfelelõ fát.
Egyszer csak megpillantották a valóságban, amit együtt álmodtak meg.
Aprócska tisztáson állt, Tiloska egyik óriása, egy matuzsálem.
Marci és Mákocska együtt örült.
Marci létrát állított, szerszámokkal a kezében indult felfelé.
Odafönt elõkészítette a házikó alapjait.
Ezt követõen vette kezébe kistraktor kocsijából a házikót, hogy a helyére illeszthesse.
Következõ lépésként, még egyszer ellenõrizte a házikó berendezését. Miután meggyõzõdött róla, hogy a parányi ágyacskában a takaró és a párna is a helyén van, papucs, ruhácskák, apróságok, amikrõl Mákocska álmodni sem mert.
A legfontosabbról sem felejtkezett meg.
A gubót egy parányi dobozban helyezték el. Soha többé nem nézheti egyetlen madár sem élelemnek. Teljes biztonságra lelt a díszes dobozban.
Fürge mozdulatokkal vitte fel a fenyõlomb rejtekébe, Mákocska új otthonát.
A fa törzséhez rögzített, masszív, vízhatlan házikónak még erkélye is volt.
Marci tenyerét ajánlotta fel Mákocskának, hogy beléphessen új otthonába.
Mákocska örömteli hangjából tudta, jó munkát végzett.
Odabentrõl kiszûrõdött, ahogy körbejárt, kinyitotta az ablakot – Marci, nagyszerû dolgot eszeltél ki, azt hiszem mindig is ilyen lakhelyrõl álmodtam. – Hála érzõdött Mákocska hangjából.
- Boldog vagyok, hogy valóra válthattam az álmodat! – Marci nagyon örült, hogy Mákocskának ennyire tetszik a házikó, amit egyedül tervezett és épített, csakis az õ részére.
- Sárával meglátogathatunk – e, téged: Mákocska?
- Szívesen látlak benneteket, ahányszor csak szeretnétek találkozni velem.
Marci, alig hitt a saját fülének, bár titkon pontosan erre a válaszra számított.
Nem maradt egyéb hátra, mint a búcsú. – Viszontlátásra Mákocska! – találkozunk mi még, gondolta, ezzel is kevésbé fájt az elválás.
Hupota kocsijában pihent már a létra és a szerszámok.
Marci megpróbált átlátni a fenyõleveleken, megnyugvással töltötte el, hogy sikertelen próbálkozás volt.
Eltüntette a fához vezetõ nyomait, kistraktorhoz lépett, megszokott mozdulattal elindította.
A hazafelé vezetõ utat legalább olyan lassan tették meg, mint amikor idefelé a megfelelõ fát keresték.
Marci gondolatait, az erdõben élõ Mákocska foglalta le.
Egyedül tölteni az estét, és nemcsak a mait, hanem az összes többit is.
Milyen lehet az erdõ rejtekén ébredni?
Mit csinálhat egész álló nap?
Találkozik-e állatokkal?
Ilyen gondolatok foglalkoztatták, amint bekanyarodott a házukhoz vezetõ útra.
Hupotát az alvó gépekkel teli gépistállóhoz vezette.
Lekötötte pótkocsiját, letisztogatta, mielõtt bezárta a hatalmas kaput.
Géptársai csak erre a pillanatra vártak.
- Hol voltál? - Milyen odakint? – Mit végeztél? – Vágtak egymás szavába a hetek óta unatkozó kollégák.
- Marcival lakhelyet kerestünk Mákocska részére. Miután megtaláltuk, Marci házikót erõsített egy öreg fához, minden berendezésével együtt.
Odakinn gyönyörû a táj, hó borítja a mezõket, zúzmara tapad a gallyakhoz.
Marci arra a következtetésre jutott, hogy Mákocska életmódja nagy bátorságról árulkodik, ezért nagyon tisztelte.