Az Ön kosara jelenleg üres!
Hupota és a szenteste
Nagy sürgés – forgással indult a nap.
A házban le sem tagadhatták volna, hogy szenteste napja van, mézeskalács és beigli illata terjengett.
Marci kényelmesen nyújtózkodott, amikor apró mocorgásra figyelt, felpattant a szeme, körülkémlelt félhomályos szobájában, az éjjeliszekrényén Sára babájának ágyacskájában éppen felült Mákocska és szemeit dörgölte a rövidre sikerült éjszaka után.
- Jó reggelt!
- Neked is szépet, jót! – Válaszolta Mákocska.
- Mondd csak, jól aludtál? – Kíváncsiskodott Marci.
- Nagyszerûen. Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen fenséges ágyban, puha takaróval és párnával aludni. Igaz is, kié az ágyacska?
- Sára a kishúgom, aki egyébként nagyon fog örülni neked, babázik, jobb ötletem nem lévén kölcsönvettem az egyik ágyacskát.
- Babázik? Valaki hozzám hasonlóra gondolsz, amikor ezt mondod?
- Jaj, dehogy! Ne haragudj, valószínûleg egymást fogjuk tanítani!
A kislányok, mint a húgom is játszanak, eltöltik az idõt, eddig ugye érted? – Mákocska igenlõen bólintott.
Marci folytatta. – Az egyik kedvenc játék a baba, kicsinyített lány – fiú figurákra gondolj, amikor babáról beszélünk.
- Érdekes lehet kislánynak lenni. – Mákocska vágyakozva gondolt a védettség érzésére. Nem számíthatott eddigi élete során segítségre, igaz tekintettel sem kellett lennie soha senkire.
Gondolatait Marci hangja szakította félbe – Eljössz fenyõfát választani?
- Igen.
Mákocska Marci zsebében lapulva hagyta el a házat. A bejárati ajtót tette be Marci, amikor szólt Mákocskának, elõbújhat.
Az udvari ajtóhoz értek.
- Mekkora házak! – Csodálkozott Mákocska.
– Minden épületnek van funkciója, akárcsak nekünk feladatunk. Ott a csirkék és a malackák élnek. Ebben a gépek sorakoznak.
- Csirkék és malackák? – Ismételte Mákocska.
- Igen, a csirkének két lába kivételével testét, fejét, szárnyait toll borítja. Képzelj fehéret, vöröset, feketét.
A malackának négy lába van, testét szõr borítja, rózsaszín vagy fekete, esetleg foltos.
A legtöbb traktor szunyókált.
Marci egyenesen Hupotához ment.
- No, cimbora, jó csípõs reggelünk van. – Marci – e szavak kíséretében indította be kistraktor motorját, aztán víg hupogás kíséretében hamarosan a kapun kívül haladtak a fenyves felé.
- Megállunk. – Kistraktor türelmesen várakozott, amíg Marciék fenyõfakeresõ sétát tettek.
Marci kinyújtott ujjával megcélzott egy arányos növésû, megfelelõ méretû fácskát.
Mákocska is figyelmesen megszemlélte a gyönyörû fenyõt.
Marci nekilátott a fûrészelésnek, amivel ismételten felkeltette Mákocska érdeklõdését.
- Mi a csudát mûvelsz? – Kérdezte Marcitól.
- Kijöttünk fenyõfát választani, hogy teljes pompában állhasson az ünnepek alatt.
- Ki fogod vágni? – Mákocska elszörnyedve kérdezte.
- Igen, különben nem állhat a nappaliban. – Marci méltatlankodott Mákocska felháborodásán.
- Fenyõünnep? Mesélnél róla? – Kérlelte Mákocska.
- Szóval, nagyon régen történt, amirõl hallani szeretnél.
Egy Mária nevû asszony József segítségével útra kelt, hogy õket is feljegyezhessék a népszámláláskor. Az út hosszú volt és nehéz, fõleg Mária számára, aki gyermeket várt.
Egy szamár volt az egyetlen segítségük.
Mária egyre nehezebben viselte a fárasztó napokat.
Legnagyobb szerencséjükre egy istállóhoz értek, ide húzódtak az éjszaka hidege ellen.
József a szalmába fektette Máriát, aki csendesen pihent.
Szamarukat megetette és az istálló védelmébe vezette.
Mária elérkezettnek vélte az idõt, hogy gyermeke megszülessen.
Mindeközben odafent az égen, a csillagok egyike mutatta az utat, mindhárom keleti bölcsnek, akik hírt kaptak, hogy messiás születik. Ezért a csillag vezetésével elindultak, hogy ajándékot vigyenek a kisdednek.
Mert ezen a gyönyörû éjjelen megszületett a kis jézus, aki az emberek bûneit megváltja, ezért hoztak ajándékot a bölcsek.
Azóta ünnepeljük a megváltó születését, ezen az éjszakán.
A fenyõfa és a díszek, jó ideje az ünnep része.
Ezért szeretném a szépséges fácskát hazavinni és felöltöztetni ünneplõbe, hogy még csodálatosabbá, varázslatosabbá tegye a szeretet ünnepét.
- Szép történet. – Mákocska elcsendesedve figyelte az eseményeket, mindaddig, amíg a fácska felkerült kistraktor pótkocsijára.
Ezen az éjszakán fenyõfa illata töltötte meg a szobát, fények játéka vetült a falra, csengettyûk hangja szólt, ajándékok sorakoztak a fa alatt, mindezt áthatotta a szeretet.