Kezdőlap » Mesék, mondókák » Állatmesék » Eltévedt vakond család

 A fügefa tövében védett magányában, biztonságban él a vakond család: vakond papa, vakond mama, négy apró, a megszólalásig hasonlatos csemetéjükkel.
A háziak tudomásul vették létezésük és együtt éldegélnek a legnagyobb békességben.
Tavasz van, tulipánok nyílnak a kertben, tarkítva a zöld gyep érintetlen szépségét.
Történetünk apropója az õszi hagymarakás idejére tehetõ.
Történt, hogy a háziasszony gödröket készített, mindegyikbe egy – egy tulipánhagymát helyezett. Vakond papa a sor szélén kikönyökölt a feltúrt földhalom tetejére, vaksin hunyorgott a délutáni napsütésben. A háziasszony felfigyelt jelenlétére, így kérlelte.
- Rendben van, hogy itt tanyáztok, de kérlek a virághagymáim, ne bántsátok! –
Vakond papa nagy figyelemmel hallgatta a hozzá intézett szavakat, s mint aki megértette, visszabújt a vakondtúrásba.
Az épen maradt, hiánytalanul virágzó tulipánhagymák lettek a fügefa alatti vakondtúrás alapja.
A tavasszal együtt minden újraéled, megerõsödik, így lett ez most is. Vakond család is körülnézett, mi változik, mi nem. Óvatos felderítéssel kerülgették a fontos gyökereket, hagymákat, így kerültek a szomszédba. A nagy kirándulás kapcsán, egyszer csak a föld fölött találták magukat. Ott kuporogtak a kerítés tövében, az elmúlt idõkben kevés csapadék esett, nem találtak lágy földet, amiben visszatalálhattak volna fügefa alatti lakhelyükre.
A szomszéd ház asszonya látva a tanácstalan vakond családot, segítségükre sietett. Nem látott jobb lehetõséget, egy bottal lazította a vakond család elõtt az utat, míg a fügefa közelében rátaláltak vakondtúrásukra s eltûntek a földben.
Tanulságos történet ez, az ember és állat együttélésére. Kívánságom szerint, legyen része benne mindenkinek!