Az Ön kosara jelenleg üres!
Téli álom
Hupota és társai lemosva álldogáltak a csarnokban.
Napjaik csendes beszélgetéssel, nyugodt várakozással teltek.
Néhány munkás zsírzókkal felszerelve a csarnok felé vette az irányt, hogy a téli idõszak ne tegyen kárt a gépekben.
Kata és Sára elfoglalták magukat a házban.
Minden termés biztonságban pihent a kamra rejtekén.
Csuhébabákat készítettek maguknak, és ajándékba Sára barátnõinek. A megfelelõ kukoricacsuhét válogatva dalra fakadtak.
Fiú és lány babát egyaránt terveztek, mindenkinek jókedvû arcocskát festettek. A lányokra színes köténykét is kötöttek.
Filcest nem zavarta a hidegre fordult idõ, jókedvûen leheveredett a bejárat elõtt.
Tejci, ha tehette behúzódott a csarnokba. A gerendáról szemmel tartotta a rágcsálókat és az északról érkezõ kellemetlen csípõs szél sem érte.
Boci a lovakkal tartott az istállóba, itt mindene megvolt, ahhoz hogy a hideg téli napokat jókedvûen eltölthesse.
Egyébként is kiürült az udvar, minden lakója behúzódott a marcona idõ beköszöntével.
A vetõmag a tárolóban várta az eljövendõ tavaszt.
A földek egy részét már be is vetették, a többi terület szántva marad a tavaszi munkálatok idejéig.
A cickánycsalád beszorult téli lakhelyéül választott, csarnok falának üregébe, nem volt túl nagy, annál alkalmasabb a hideg és csapadék ellen.
Vilinek, mint minden jó gazdának mostanság kellett döntenie a maradék földek vetésforgójáról.
Egy asztalnyi papíron tervezgette, hogy is lesz, hova milyen magok kerüljenek!
Sára látva a kiterített papírost, ahol minden út és földparcella szalag méretûre zsugorítva képviselte az eredeti hatalmas földterületet, játszani szeretett volna, akár egy társasjátékkal.
Így született meg a gazdajáték, amit együtt készítettek el, aztán a család téli estéin elõkerült és felhõtlen szórakozást nyújtott, olyannyira megkedvelték, hogy idõrõl – idõre bõvült a játék az újabb ötletekkel.
A nappalok rövidültek, amit sokkal hosszabb éjszaka követett.
A gépszínben lezsírozott gépek és alkatrészek várakoztak türelemmel a kikeletre.
Pircsi és népes családja már egy ideje útra kelt.
Eleget téve õsidõtõl beprogramozódott vándorló életmódjuknak, hogy a föld másik féltekén éljenek, amíg hátrahagyott fészkeikbe a zimankó költözik.
A fákról lehullott leveleket is tovasodorta az õszi szél, így kopasz ágaik nem nyújtanak védelmet senkinek.
A mezõséget fénylõ földtengerré változtatta a ködtõl, esõtõl vizes szántás, amin a járás nehézkes, rejtekhelyet egyáltalán nem nyújt a fogolytól nagyobbacska élõlénynek.
A vetések még csak fiatal hajtásokat vagy csak föld - alatti csírákat hajtottak.
A nagyvadak beszorultak a csalitosokba csak éjjel járják élelem után a határt.
A rágcsálók közül a hörcsög visszavonul házikójába, aminek éléskamrája egész télre feltöltve finomságokkal.
Az ürge is az eleségpad közelében szunyókál.
A mezõ egyéb lakója pockok, egerek, cickányok az emberlakta porták közelébe húzódnak, hogy leejtett morzsák után kutassanak, így éljék túl a szûkös idõszakot.
A mezei nyulak óvatosan járnak, kelnek legelészni a szürkületben.
A ragadozó madarak éhesen gubbasztanak a csupasz ágakon, a téli álmot alvó aprónép és óvatos madárkák rájuk is ínséges idõket hoznak.
Marci és Vili megpakolták kistraktor kocsiját, meleg ruhát öltöttek, így indultak, az erdõ szorult helyzetbe került lakóinak támogatására.
Szénával feltöltötték az etetõrácsot, pelyvás magvakkal a fácán, fogoly etetõket, ahol azért a varjak is megjelentek bár nem szerepeltek a lakomára hívottak listáján.
Került napraforgómag, köles keverékébõl készült mézes pogácsa az énekesmadarak odúiba, házikóiba.
Kukoricát szórtak a vadmalac családoknak.
Sára a szoba melegében Kata segítségével karácsonyi díszeket készített. Felhasználták nyári kirándulásaik begyûjtött, szárított terméseit, virágait.
Verstanulás elõzte meg Mikulás érkezését, ezt követõen Jézuska várásba csapott át Sára érdeklõdése.
Verselt, mesélt, kívánságlistát rajzolt.
Esténként a nap fénypontjaként kibontotta az adventi kalendárium apróságait, rendszerint jóízû családi nevetéssel végzõdtek estéik.