Kezdőlap » Mesék, mondókák » Adventvarázsa » Bence és nagyapa

 1. Bence és Nagyapa

Bence szélvészként száguldott. Egy ajtó elõtt lassított, mert eszébe jutott Nagyapa kérése.
Nyugodt mozdulattal nyomta le a mûhely ajtajának kilincsét. Megfontoltan, lassan lépett Nagyapa szentélyébe.
- Nagyapa! Megjöttem! Itt vagyok! – Bence körbekémlelt, tekintete Nagyapát kereste.
A mûhelyben friss fa - és még valami, fanyar, érdekes illat terjengett.
- Végre, de jó, nagyon vártalak ám! – Nagypapa átölelte, homlokon csókolta, egy kicsit megdögönyözte unokáját. Bence mindezt viszonozta. Nagypapa leguggolt, hogy szemük egy magasságban legyen – Gyere, mutatok valamit! – Együtt léptek a következõ asztalig, ahol egy jókora fiókos doboz feküdt.
- Egy babaszekrény?
- Dehogy, nézd meg jobban!
Nagypapa most óvatosan kezébe vette – Még dolgozik a ragasztó, ezért csak finoman – megfogta az elsõ fogantyút, egy aprócska fiók csúszott elõ.
- Mi olyan fontos, ebben a nem babaszekrényben?
- Ha valóban nem tudod, segítek! – Nagyapa egy széket húzott közelebb, arra ült. Bencét a térdére emelte, köhintett egyet, aztán meséjét elkezdte.