Kezdőlap » Mesék, mondókák » Adventvarázsa » Szántóverseny

 Szántóverseny

Korán kelt a tanyán mindenki.
Ma volt az évenként megrendezett szántóverseny napja.
Vili és Kálmán bá a segítõkkel, hajnalban nekiláttak az elõkészületeknek.
A tanyán ilyentájt feldolgoztak egy –egy disznót, hogy abból készülhessen a hurka, kolbász, sült hús, disznósajt, májas, amit a versenyre érkezõ vendégek örömmel fogadtak.
Hatalmas üstben forrt a víz, alatta jókedvûen ropogtak a fahasábok.
Egy kicsit hûvös volt már a reggel, jólesett a lángok látványa, hát még a tûz melege.
A feldarabolt húst tepsikbe rakták.
Az elkészült rizses hurkára hasonló sors várt.
A disznósajtot hidegen felszeletelték.
Mire a nap melegen sütött, elkészültek az ételekkel.
Az udvarban fenséges illatok szálltak, jöttek is hamarosan hetedhét faluból a látogatók, hogy megkóstolhassák a sok disznóságot.
Egyedül a csarnokban a gépek körül volt nagy csend.
Hupota csak nem bírta már és kíváncsiskodni kezdett, hogy mire ez a nagy mozgás, ha közülük senkire sincs szükség.
- Ma van a verseny.
- Miféle verseny?
- Szántóverseny.
Jó lett volna még tudakolni egy s mást, de a kapukat kinyitották.
Odakint rengeteg volt az idegen.
A kapukon kívül gépek álldogáltak és még több ismeretlen.
Marci érkezett, hogy Hupotát elindítsa.
Víg hupogása megnyugtató volt a többieknek is, hogy nem felejtették el õket.
Ma ünnepel a tanya s vele ünnepel a falu.
A kapun túl várakozott Dutra Dávid, a góliát.
Mellette állt Dutra Dani, aki lényegesen kisebb volt.
Aprócska társuk Dutra Gyurka zárta a sort.
Elõzõ nap kijelölték már a verseny helyét.
Mindenki elfoglalta a kapott parcellát, amit az erejéhez méreteztek.
Kistraktor elámult, amikor Marci a földdarabhoz vezette.
Megszeppenése nem tartott soká.
- Megmutatjuk, mit tudunk! – Marci ezekkel a szavakkal szállt nyeregbe.
Megszólalt a dudaszó.
Egyszerre indult a négy traktor, hangjukra megremegett a föld is.
Hupota elhatározta, mindent elkövet, hogy helytálljon.
Innen is, onnan is biztatták a traktorokat és vezetõiket!
Akik, nagyon figyeltek, hogy megfelelõ mélységben és szépségben szántsanak, közben betartva a szabályokat.
Így történhetett, hogy a verseny végeredménye döntetlen lett.
Nagyszerû látvány, ahogy négy babérkoszorú repül a kormányokra s minden irányból zubog a pezsgõfürdõ.
Hupota nem is értette mi történik valójában.
Marci büszkén állt mellette, megsimogatta lámpáit. – Nagyon jó idõ alatt teljesítettük a feladatot.
A gyõzelem jelét viseled magadon: a babérkoszorút.
A gépeket felsorakoztatták, hogy csodálóik körbejárhassák valamennyi résztvevõt.
Aztán elkezdõdött az eszem – iszom.
Közben mindenki emlékezett a régi versenyekre.
Latolgatták, hogy lehetett volna más a mai végeredmény.
Sokan már a jövõt tervezgették.
Estére elfogyott a sok finomság, hazamentek a gépek és az emberek.
Hupotát sem hagyta magára Marci, a gépszínben várakozó társaihoz irányította.
Kistraktort rögtön kérdezték a többiek.
Örömmel mesélt a gyõzelemrõl.
Mámorában sem felejtve, hogy titkon mindig hasonlóról álmodott.
A valóság, azonban sokkal boldogabbá tette, mint reményeiben valaha gondolta.