Kezdőlap » Mesék, mondókák » Adventvarázsa » Búcsu

 Adventvarázsa fészkelõdött. Annyira megszokta már, hogy Bencével töltheti az ideje egy részét. Mindig ez van! Mire megismerik, megkedvelik egymást, el kell búcsúzni!
- Holnap Nagyapád eljön a szekrénykéért.
Bence hallotta a mondatot, de a lényeg nem a szekrényke. Ezért nem zavartatta magát. Egy feladattal bajlódott, ami nehézséget okozott, de mindenképpen meg kell oldania!
- Jól van, visszaadjuk Nagyapának.
- Szeretném, ha mindenre emlékeznél, amit együtt tanultunk! Egész évben figyelnél, igyekeznél, szófogadó és kedves, kitartó és türelmes lennél!
- Miért mondod?
- Így kezdtem a beszélgetést. Holnap értem jön Nagyapa.
- A szekrénykéért.
- Amiben én is távozom, ezért igyekszem csendben búcsút venni, még ma. Holnap már vízkereszt napja. Eddig, és nem tovább szól az én feladatom, távoznom kell!
Bencét hirtelenjében nem érdekelte a nehezen megoldható feladat. Teljes figyelmét Adventvarázsának szentelte.
- Az nem lehet! Maradj! Szükségem van rád!
- Ssssss! Bence nyugodj meg! Kérlek! Mindent megtanultunk, most alkalmazd!
- Nyugodt vagyok – mély levegõt vett Bence, majd benntartotta és hosszan kifújta. – Nyugodt vagyok! – ismételte, most már nagyobb igazságtartalommal.
- Gondold végig az elmúlt heteket és rájössz a megoldásra! – kérte Adventvarázsa.