Kosár tartalma

Az Ön kosara jelenleg üres!

Facebook

 A táj fehérben, de napközben ragyogó napsütés csalogatott. Bence meleg ruhát öltött, néhány barátjával az udvaron hógolyózott.
Finom tea várta a hó - harcosokat.
- Hû ez nagyszerû volt! – lelkendezett Bence, még mindig, a hó - csatára gondolva.
- Brrrrr! A gondolattól is fázom, hogy te odakinn voltál.
- Ó ez semmi, egész nap is kibírtuk volna!
- Egyáltalán nem fáztál? – Adventvarázsa továbbra sem adta fel.
- Nem! Sõt a játék hevében még melegem is lett. Éppen ezért kellett most már abbahagynunk, mert kívülrõl átázott a ruhánk, belülrõl megizzadtunk.
- Mit építettetek?
- Hó- várat, hogy a palánkjai védjenek a hó – támadás ellen. Nagyon jó volt. A várat egy csapatban építettük, közös erõvel. Megmérkõztünk, a vár volt a tét. Csapatot verbuváltunk, hogy kiszabott idõ alatt minél több hógolyót gyúrjunk. Aztán indulhatott a hógolyó háború.
- Jól láttam, hogy a tieid a váron kívülre kényszerültek?
- Elvesztettem a játszmát, igen. Mi voltunk a támadók. A másik csapat védte a várat. Aztán fordult a kocka és megszereztük a várat, foglyokat is ejtettünk.
- Tulajdonképpen egy – egy, az állás.
- Valóban! Veszítettünk, de aztán jó taktikával nyertünk. Holnap mi védünk, õk lesznek a támadó csapat. Bármi megeshet!
- Nem is az a lényeg!
- Tudom, csak olyan jó érzés a gyõzelem!
- Bizony! Mámorító.
- Hát ezért igyekszünk!
- Szerintem az egész alapja, a megingathatatlan barátságotok. Ez a legfontosabb! Innentõl nincs is igazi vesztes, csak pillanatnyi fent és lent.

 

Minden jog fenntartva! - © 2024 www.hupota.hu - Csondor Kata Mesevilága - info@hupota.hu - Eddig 702,713 látogató járt itt