Kezdőlap » Mesék, mondókák » Adventvarázsa » Muzsika

 Adventvarázsa is dudorászott. Kényelmesen elnyúlt és figyelte a muzsika hangjait. Kellemesen ellazulva, szinte bekúszott fülén, a réseken felszökött hang. Néha nagyobb volt a gyerekzsivaj, mint a zene. Aztán újra hallotta a számot.
- Jó nagy buli lehet! – igazán nem tudta mit jelent a buli. Emlékeiben a bál, estély, zsúr, táncos est jelent meg. Ma bulinak hívják. Jó pofa kijelentés!
Újra kinyújtózott, aztán ismét ellazulva figyelt. Most az ajtórésen kellemes andalító hangok jöttek. Adventvarázsa ismét énekelt. Egyre jobban és jobban érezte magát. Nagyon jó volt a lágy, rezgõ, zizgõ hangokra figyelni. Mindeközben a gondolatai ezerfelé kalandozhattak, míg teste szabadon ringott a finoman szálló dallamokra.
Adventvarázsa álomba szenderült. Utolsó gondolata még az volt, nagyszerû lehet Bence bulija.
- Elmentek!
- Jó mulatást nekik!
- Igen, ezzel búcsúzkodtunk. Egy kicsit szomorú vagyok, hogy elmentek.
- Emlékezz! Te is buliztál! Most õk teszik ezt. Neked kell megértõnek lenned.
- Tudom, tudom! – Bence tényleg értette, de azért ott legbelül vacak, elhagyott érzések jöttek.
- Adventvarázsa tudta mi jár kisbarátja fejében. Szerette volna enyhíteni gondjait! – Nem szabad, hogy fájjon a szíved! Gondolj az elmúlt napokra! Mennyi jó történt veled! Nem hagytak el, csupán szórakozni, óévet búcsúztatni mentek, aztán jönnek vissza hozzád.
Tudod tanultuk a türelmet, várakozást! A szeretetet gyakorolni is kell, nemcsak kapni. Mindig jut belõle mindenkinek! Hagyni kell a saját utat járni! Nem erõszakolni senkire semmit. Ugyanakkor, a szomorúság rossz tanácsadó, félelmet szül és boldogtalanságot.
- Gondoljak csupa jóra?
- Csakis. Tudod, hogy amire gondolsz, azt kapod!
- Mostantól bulizzatok jól! Bátor vagyok, és holnap találkozunk!
Bence és Adventvarázsa belefeledkeztek a játékba.