Kezdőlap » Mesék, mondókák » Katica » Katica és a szobanövények

 Katica és a szobanövények

 

Hatalmas léptekkel közelítettem az árnyas fák felé. Katica nyomban vállamra telepedett.

- Hova? Hova? – kíváncsiskodott.

- Virágért.

- Szuper! Én is jövök! A virágok izgalmasak: színesek, illatosak, sokfélék, egyszóval varázslatosak.

- Számból vetted ki a szót – válaszoltam, miközben kezem a virágbolt ajtajának kilincsét lenyomta. Odabenn félárnyék, hûvös. Jellegzetes föld - és növényszag.

- Miben segíthetek? – jött az elsõ udvarias kérdés.

- Kedveset, zöldet szeretnék!

Az eladó, egy polchoz invitált, ahol csupa virágmentes szobanövény kínálgatta magát.

- Egyik szebb, mint a másik – tudtam, csak egyet választhatok közülük.

Kezemben a becsomagolt növénnyel léptünk ki a járdára.

- Hát ez? – Katica türelmetlensége hangjában is érzõdött.

A tömör kérdés nem támogatta Katicát. Ebben a pillanatban fogalmam sem volt mire gondol!

- Virág. Azt mondtad, virágot szedünk.

- Dehogy! Virágért indultam.

- Na ugye! Mégiscsak igazat beszélek.

- Te virágszedést említettél.

- Igen! Ezért is kérdem, mi a csuda volt ez? Bemész, választasz, s egy csomaggal hagyod el az üzletet.

- Tudod, vásároltunk máskor is! Most is ez történt.

- Odakinn a réten, a mezõn vidám virágok nyílnak. Ezek szomorúan ücsörögtek a szobában.

- Talán igen, talán nem. Abban mindenképpen igazad van, hogy a falak közt kevesebb fény lakik. Még azt is helyesen látod, hogy ezek a növények termesztett növények: szobanövények. S mint ilyenek, talán kevesebb fénnyel, esõvíz helyett csapvízzel is beérik.

Katica csendben gondolkodott a hallottakon.

- Talán jobb is nekik, ha nem ismerik réti – mezei társaikat!

- Miért mondod ezt?

- Így nem vágyakoznak! Könnyebben viselik mindennapjaikat.