Kezdőlap » Mesék, mondókák » Katica » Katica és a nemzetiszín

 Katica és a nemzetiszín
Katica kedvenc helyén a fagallyon ücsörgött, láttomra felreppent, vállamra telepedett.

- Szia! Milyen szép a reggel!

- Szervusz! Úgy bizony! Szebb már nem is lehetne!

- Merre indulunk?

- A sarki élelmiszerüzletbe.

Bevásárlólistám elsõ feljegyzése egy karfiol volt.

- Ezeket ismerem! - Katica elragadtatva nézegette a polcon sorakozó hófehér virágokat.

Kiválasztottam egy közepes nagyságút és a kosár felé indultam.

- Amazok csillognak, míg ez csupasz - Katica újra a karfiol felett nézelõdött.

- Azért, mert mi a fólia nélkülit választottuk.

- A csillogó sokkal szebb és kívánatosabb.

- Viszont a fólia hamarjában a szemetesben végzi, s ekkor már nem lesz különbség köztük. Hüm! Ez így nem is igaz - vétóztam meg saját állításom.

- Miért mondod ezt? Az elõbb határozottan hallottam, csupán a fóliában rejlik kettejük különbsége.

- Valóban így is gondoltam. Idõközben azonban rápillantottam a cédulára, ami tudtul adja, hogy a csillogó sokat utazott, hogy most itt állhasson a polcon.

-Utazott?

- Tudod, aki és ami nem repül, csupán segítséggel képes a helyváltoztatásra. Például hajón, kamionon, repülõn teszi meg a távolságot.

Katica elgondolkodott.

- A hosszú út fárasztó nekem.

- Látod, ezért választottam a csomagolatlant, mert a fóliás is elfáradhatott a hosszú úton.

Végre kijutottunk a szabadba!

- A mi virágunkon is van egy papír - Katica alig várta, hogy a csomagolásnál megfigyeltekrõl beszélgessünk.

- Jó megfigyelõ vagy! Az a kis matrica a hazai termelõk jelzése.

- Haza?

- Egy kicsit tágabb az üvegházaknál, de mindenképpen azt jelzi, Magyarországon vetették, öntözték, itt fejlõdött.

- Szóval a hazámból választottál ebédnekvalót?

- Igen! A hazámból választottam ennivalót!