Az Ön kosara jelenleg üres!
Katica és a víz
Rövid, negyedórányi idõcske, mit reggelente munkakezdés elõtt, ügyintézésre fordíthatok. Katica, kedvenc fánk levelén csücsülve várakozott rám. Õt nem köti holmi óra és menetrend, szabadon, saját elhatározásból repkedhet.
- Meseszép reggelt! – köszöntöttem.
- Talán még attól is szebb!
- Ha jól értem, nagyszerûen indult a napod!
- Úgy bizony! Korán reggel, harmatos levelek közt ébredtem. Tudod, a meleg miatt hajnalban öntözik a növényeket, mert késõbb, ha a nap melege felhevíti a levegõt, a hideg víz többet árt, mint használ.
- Vagy úgy! Jó, hogy említed a vizet! Egy szakboltba indultam éppen.
Katica vállamra reppent, együtt folytattuk utunk a barkácsboltba.
- Mit vásárolunk?
- Tömítést.
- Töm.., töm, tömítés. Az meg mi a csuda?
- Egy alkalmas méretû karika, amit a csaptelepbe helyezve, megszûnik a vízpazarlás.
- Mi az a pazarlás?
- Lássuk csak! – Törtem a fejem. Mi a csudát hozhatnék példának? Ez az! – Bármi, amire nincs szükségünk, mégsem lehet másé.
- Áááá!
- Elsõ hallásra, ááá, de hosszú távon, igenis oda kell figyelni! Odahaza az egyik csapban elfáradt a tömítés és most a csapból eleinte ritkábban, majd egyre sûrûbben csepeg a víz. Nem szükséges, mégis jön és sajnos a lefolyóba megy.Ugyanakkor a világ másik részén minden csepp víz kincset ér.Nekünk addig kell takarékoskodni, amíg van ivóvíz! Éppen ezért, amíg a tömítés cseréje megtörténik, egy tálat tettem a lecseppenõ víz alá. Estére az összegyûlt vízzel locsolom a szomjas virágokat.
Találtunk méretes gumikarikát. Odahaza kicseréljük a csaptelepben a régi elhasználtat, az újra. Ezzel holnapra is juttatunk ivóvizet!
- Reggel ugyanitt! – köszönt Katica és felreppent vállamról.
- Szép napot, Katica!