Kezdőlap » Mesék, mondókák » Katica » Fehér fogú cickánylány

 Fehérfogú cickánylány

A cickánycsalád befejezte a hurcolkodást, mindenkinek volt már saját ágyacskája.
Cickánymama berendezte az éléskamrát: zab, árpa, búza, rozs mind ott hevert egymáson, hogy a család kitartson a következõ termésig.
A fehérfogú cickánylány izgága teremtés lévén nem fogadta meg szülei kérését, arra vonatkozóan, hogy maradjon távol, a macska látogatta helyektõl.
Óriás egyedül unatkozott a hatalmas üres csarnokban, ezt a fehérfogú cickánylány sem tûrhette.

Odasettenkedett az elsõ kerekeihez és onnan feltekintett a hatalmas kerekek fölé tornyosuló kabinra.
- Én a fehérfogú cickánylány vagyok! – kezdte a beszélgetést az izgága és szófogadatlan gyermek.
- Mindenki csak óriásnak, traktoróriásnak hív. – mondta unott hangon csukott szemmel, mit sem törõdve az elõtte állóval.
- Jó vicc! Óriás! Traktoróriás! – Persze kihez képest, például hozzám képest, mondjuk.
Óriás tágra nyitotta szemét, most már kiverte valaki az álmosságot a lámpáiból, csak azért is kíváncsi lesz és megnézi magának.
Nézett jobbra, nézett balra, újra jobbra, aztán balra.
- Jól szórakozol velem, de magadat nem mutatod meg, annyira azért nem vagy bátor!
- Még hogy nem vagyok bátor! Kérdezz csak meg bárkit a nemzetségbõl, akárki elmondja, a legbátrabb fehérfogú vagyok, aki csak érintette talpacskájával a földet. – Több sem kellett fehérfogúnak, felkapaszkodott a gumiabroncson, tovább a kabinban, elõre a lámpákhoz és ott illegette – billegette magát, hogy újdonsült ismerõse is megláthassa.
- Szóval te lennél a fehérfogú cickánylány. – Óriás elámult picurka termete láttán.
- Teljes valómban! – Húzta ki magát a cickánylány. – Mi a csudáért búslakodsz te itt egyedül? Mami azt mondja, mindenkinek rengeteg dolog jut, odakünn a földeken.
- Lassan, lassan, kis barátnõm! Nem szomorkodom, hacsak az egyedüllét miatt nem. A feladat meg bárhogy is, nem az én dolgom, hogy ítélkezzem az elosztáson. Erõ és nagyság dolgában én vagyok a nyerõ, mégsem felelek meg sajnos minden feladatra, ezért ki kell várnom, hogy bevethetõ legyek. Látnád csak, amikor dupla teherrel fuvarozom! Ha bármelyik társam bajban van, csakis énrám gondolnak. A nagyméretû földeken mindent megcsinálok: szántok, tárcsázok, lazítok, vetek, vagy amit akarnak tõlem.
- Értem már. Szóval most semmi dolgod. – fehérfogú lábát lógatva lecsücsült a sárvédõre.
- Legalábbis, egyelõre. Semmi, semmi halaszthatatlan. Várakozom.
- Képzeld mindjárt az elsõ nap megismerkedtem a macskával. Közelrõl, egészen közelrõl.
- Mennyire közelrõl?
- Elkapott és a farkincámon talpalt, az a gonosz fenevad, már beleélte magát az uzsonnázásba.
- De hiszen most beszélgetünk. Ugyan nekem nincs sok tapasztalatom, azaz egyáltalán semmi tapasztalatom uzsonnákkal.
- A kutya õ segített nekem egér... azaz… cickány utat nyerni a nagytalpú macska elõl. Képzeld csak el azt a nagyképû, lusta macskát, ahogy a kerítésrõl fenyegeti a kutyát és látja, hogy célba érek.
Jókedvû nevetése messze hangzott szavai végeztével.
- Akkor te és a macska nem vagytok jóban?
Újra felszabadult nevetés. - Még hogy nem vagyunk jóban? Örök és kibékíthetetlen ellenségek vagyunk.
- A kutya, vele mi újság? – Érdeklõdött Óriás.
- Semmi, legalábbis nem sok dolgom akadt még kutyákkal.
De a papi mesélte, hogy az õ öregapja hallotta valakitõl, hogy a kutya és a macska ugyanolyan õsellenség, mint a miénk és a macskák. Az én mottóm: ellenségeim ellenségei, a barátaim.
- Én szívesebben tartom számon a jó ismerõsöket, mint az ellenségeket.
- Persze, így vagyok ezzel én is. De hagyjam magam a nagytalpúnak felfalni?
- Nem, azt nem mondtam! - Válaszolt Óriás tömören.
- Akkor mit tegyek?
- Ne bosszankodj! – Mondta ki Óriás, és így is gondolta.
- Könnyû azt mondani. Vacak érzés a tehetetlenség. – A cickánylány teljesen beleélte magát a viszályba.
Óriás számtalanszor álldogált tehetetlenül, ezért így válaszolt.
- Sajnos tapasztaltam már. Hidd el nekem, viselkedésünkkel mindezt elkerülhetjük.
A fehérfogú gondolkodóba esett.
Fülébe csengett, anyja és apja, minden óvó szava, hogy kerülje a cicát.
- Ha a nagytalpúval kezdek, én maradok alul?
- Igen. – Óriásnak kedvére volt a beszélgetésük.
Délutánig sok mindenrõl szót ejtettek.
Óriás jóval a cickánylány távozása után is arra gondolt, ezt a napot mégsem kell a tétlenek közé sorolnia.
Sikerült a bosszankodó fehérfogúból, elõcsalogatni a gondolkodót, ami akár az életét is megóvhatja.