Az Ön kosara jelenleg üres!
Katica és a fák
A következõ nap reggelén a bolt felé igyekeztem, amikor vállamra reppent, szárnyacskái éppen csak cirógatták arcom.
- Jó reggelt! – köszöntöttem.
- Neked is gyönyörût! – viszonozta. – Képzeld könnyedén hazataláltam! Nem is olyan messze lakom, néhány utcácskára innen van egy zöld oázis, benne fóliasátorral, ott lakik a családom. A mamám azt mondta, semmi közünk ahhoz az ázsió, bocsánat a trópusi Ázsiához. Annál inkább a meleg és párás levegõjû sátorhoz, ahol mindezidáig meghúztuk magunkat. A kertben is nagyszerûek az éjszakák, hogy télapu végre felpakolta a jeget és zúzmarát, meg a hideg északi szelet is eltanácsolta. Tavasz van – szippantott nagyot a virágbalzsamos levegõbõl. – Merre tartasz?
Még munka elõtt szerettem volna egy kisebb listát rendezni, ezért igyekeznem kellett.
- Szükségem van néhány papírlapra, színesre és mappára! Elkísérhetsz, ha van kedved hozzá!
- Azért vagyok itt! Most kivételesen, mama engedélyével.
Mindketten elnevettük magunkat, jól emlékeztünk elsõ találkozásunkra.
A papírüzletbe lépve finom, jellegzetes illat fogadott bennünket. Volt itt minden, csupán színes papírlapokból vagy tucatnyi. Kölcsönös köszöntést követõen, belevetettem magam a rengetegbe. Egyszer csak Katica szólalt meg – Amott is gyönyörû színek lapulnak, miért kerülöd õket?
- Igyekszem olyat választani, ami újrahasznosítást követõen került a polcra!
- Újra…hasznosit?
- Pontosan! Rengeteg papírt használunk.
Katica álmélkodva tekintgetett a polcokon sorakozó, rajzlapra, névjegykártya papírra, fehér – és színes fénymásolópapírra, nyomtatványra, füzetre, naptárra, jegyzettömbre, kartonpapírra, csomagolópapírra, papírtasakra, képeslapra, papírmappára.
- Valóban! Mi köze mindehhez, annak az új…hasznúnak?
- Katica! Szereted a lombos erdõ nyújtotta kényelmet?
- Jaj, az nagyszerû! Amikor a hûs szellõ a szárnyam alá bújik, csupán irányítanom kell, melyik levélen pihenjek!
- Igen! Az a kis levél!
- Mi van vele?
- Azt kérdezted, mi köze a papírnak az újrahasznosításhoz? A fák nevelik a levelet, mi pihenõül szolgál, árnyat ad és üdíti a levegõt. Mindehhez – mutattam a körülöttünk lévõ rengeteg papírra - fára van szükség.
Katica továbbra sem értette.
- Úgy érted, a fák termése a papír?
Mosolyogtam. – Nem szó szerint, de ha jobban meggondolom, így is érthetjük. Mindenesetre ezek a lapok, összegyûjtött papírból készültek, miután mi emberek kidobtuk a szemétbe. Másodjára használva nem kell miattuk fákat kivágni.
- Óóó! Hát ezért válogattál az újhasznúból!
Öröm terült arcomra. Katica maga is látja válogatásunk miértjét, miközben ismét az árnyas járdán sétáltunk.
- Legközelebb is találkozhatunk?
Sietõs lépteim ellenére is szívembõl reméltem, hogy így lesz! – Igen! Mosolygós napot, Katica!