Kosár tartalma

Az Ön kosara jelenleg üres!

Facebook

 Egy szürke reggel, az egyik rutinfeladat miatt tértem be az ábécébe. Hamar a zöldséges pulthoz értem, itt a friss salátafejek tetején ücsörgött Katica. Hétvége lévén, rengetegen jöttek – mentek. Katica azonban észrevétlen maradt.

Halljátok, Katica történetét!

- Jé! Katica – csodálkoztam.

- Szervusz! – köszönt határozottan.

- Bocsánat! Kata vagyok, szervusz – válaszoltam illendõn.

- Hétpettyes Katica – mutatkozott be.

- Igen, ezt elsõre láttam.

- Mégis csodálkozol?

- Már hogyne csodálkoznék! Egy napsütötte virágszálon volna a helyed! Mit keresel itt, ahol mindent emberkéz épített?

- Sajnálom, de nem önszántamból kerültem ide. Azt is bevallom neked, jószerével nem is tudom, hol vagyok!

- Ez itt – mutattam körös – körül egy üzlet belseje. Kapható mindenféle, ezért jönnek ilyen sokan ide.

- Most mihez kezdjek?

- Gyere velem! Míg pár dolgot a kosaramba rakok, elmondhatod történeted!

- S aztán! Mi lesz velem?

- Szállj csak a vállamra! Ismét kimegyek a szabadba, ott te is kedvedre repülhetsz!

Katica tanácstalanságában mit is tehetett volna. Elfogadta ajánlatomat. A zöld salátalevelet vállamra cserélte. Indulhattunk eredeti célom teljesítésére.

Katica szipogva mesélni kezdett.

- Anyukám biztosan mérges. Mindig azt mondja, ne menj, ne tedd, maradj, nyughass, vagy így beszél, késõbb, majd ha nagy leszel! Nem tudtam, hogy ennyi látnivaló van! Én jó szeretnék lenni! Most is csak a szomjam, akartam oltani. A levelekre ragyogó vízcseppek hullottak. Egyik pillanatban még békés volt minden, aztán hatalmas imbolygás. Mire felocsúdtam a láda alján találtam magam egy halom saláta alatt. Odahaza már mind megreggeliztek és békésen napoznak.

Kosaramba került egy fej karfiol.

- Ezt ismerem – ragyogott fel Katica arca.

Néhány banán – amirõl fogalma sem volt. – A trópusi Ázsiából utazott, hogy kézbe vehessük.

- Trópus? – kérdezte Katica

- Igen. Pára és állandó meleg.

- Ó! Akár odahaza. Már bizonyára keresnek engem.

- Odahaza? – nem az nem lehet!

- Nem tudom, anyukámtól megkérdem. Holnap megvárlak. Ha Ázsió, azt is megmondom, de ha nem azt is.

- Ázsió, azt a szót a pénzpiacon használják. Ázsia egy földrész, akár Európa.

Fizettem, pakoltam. Nyílt az ajtó. Szabad levegõ. Katica vígan felreppent

- Köszönöm! Holnap ugyanitt! – búcsúzkodott.

- A viszontlátásra! – integettem. Apró szárnyai, kicsi teste, már csupán egy pont volt.

Indultam dolgozni!

Minden jog fenntartva! - © 2024 www.hupota.hu - Csondor Kata Mesevilága - info@hupota.hu - Eddig 702,849 látogató járt itt