Kezdőlap » » Embermesék » Süket

 Süket Jóska

Jöttében, mentében találkoztunk vele.
Különös jelenségnek számított kis közösségünkben.
Anyukám mindig azt mondta köszönni kell,ha nem kapunk viszonzást akkor is.
Különös mendemondák keringtek arról, hogy fánksütés közben hol a liszt, hol a tej volt a sok!
No már most a fánkot mindenki szereti, személy szerint porcukorral, mások lekvárral, esetleg csokoládésan. Azt is tudjuk, miképpen készül?
Figyeljetek csak, talán megtudhatjuk!
Van az évnek egy ünnepe, amikor különösen sokan készítik el az emlegetett süteményt.
Süket Jóska is elhatározta, ebben az évben bizony meglepi magát farsangra és külön erre a nagy alkalomra bevásárolt.
Otthon aztán tálba kezdte szórni a lisztet, a csúcsos alakzatot lerombolta és mélyedést készített a közepébe. Egy pillanatra megállt és megcsodálta alkotását, nem soká idõzött építészeti képességein már folytatta is a hozzávalókat sorban a lisztbõl készült vájatba rakta.
Tejet, tojást,sót és a szépen megkelt kovászt hagyta legvégül. Örömmel gondolt az aranyló finomságra és folytatta a tészta dagasztásával. Eltelt néhány perc és a tészta még széthullott, ezért hát tejet öntött a tálba, mert száraznak érezte. Most már mindjárt készen lesz vele, legalábbis ezt gondolta, ahogy idõvel és a dagasztó mozdulatokkal sem lett a ragacsból csak ragacs, lisztet hintett rá és folytatta munkáját. Újabb mozdulatok és idõ, a ragacs széthullott.
Tyû a nem jóját, kerítette Jóska és tejet öntött az edénybe, majd folytatta. Kisvártatva kanálon, tálon ragacs, ami nem engedett. Kis öröm töltötte el, hogy ezt a helyzetet képes kezelni csak lisztet kell hozzáadni, gondolatát tett követte és erõsen keverni kezdte. Az ám, csakhogy minél jobban kavarta a tészta csak darabosabb lett, most már mérgesen öntött tejet a tésztadarabokra és elszántan dolgozott tovább. Gondolom már ki is találtátok a történet miképpen folytatódik! Hõsünk miután látja, hogy a tál a kanál a ragacs fogságába esik liszttel menti õket, aztán minden darabokra hullik és tejet önt oda, ahova az imént még lisztet szórt.
Igazán nagy probléma akkor lett, amikor a tészta már túlfolyt az edény falán, ekkor Jóska új tálat keresett egy nagyobbat, ilyet nem talált, elindult hát a szomszédság fele kölcsönkérni.
Igen ám, de munka közben az idõ elszaladt és hõsünk csodálkozva vette észre, hogy közben öreg este lett, mindenhol lámpát gyújtottak és a maszkák is úton vannak már.
Egy gondolat szöget ütött a fejében aztán tettre váltotta, a feje búbjától a lába ujjáig beszórta a maradék liszttel magát és készen állt a maszkja.
Az utcán csoportba verõdve jártak házról – házra, mindenütt kínálták a betérõket fánkkal, frissítõvel.
Hõsünk vágya a fánkot illetõen beteljesült, vajon mi lett a tészta sorsa?
Lehetséges, hogy a saját fánkjait sütögeti a mai napig?