Kezdőlap » » Embermesék » Intézõ

 Intézõ

Feladatait hibátlanul látta el, a grófi család legnagyobb megelégedésére.
Történetünk szempontjából nem is fontos a munkája, a kapocs, ami összehozta a fiatal grófot és a derék intézõt a birtok ügyei voltak, amikor az emberek szájukra vették és Apóékhoz is eljutott a hír már, szóba sem kerültek az ügyes – bajos birtok körüli teendõk.
Az év nagy részét a kastélytól távol töltötte a család, így a gróf is. Amikor úgy ítélte, hogy a birtokon folyamatban lévõ munkák jobban haladnak, ha a közelben tartózkodik mindig örömmel érkezett kastélyába.
Így esett, hogy aratás idejére grófunk minden ceremónia nélkül lovagolt a kastély udvarára, ez még nem lett volna olyan váratlan, csakhogy rögvest a búzatáblára irányította deres lovát, amint a fehércseléd, akit odakünn nélkülözni voltak kénytelenek, hogy a kastély ne maradjon felügyelet nélkül, tájékoztatta a grófot, rajta kívül bíz nincs élõ ember, aki nem a kévék és asztagok körül serénykedik ebben a dologidõben.
Mondhatom, akinek még nem volt ilyen látványban része, pláne ha a munka végét is meg kellett fogja, bizony emberes próbatétel volt az aratás. Elöl haladtak a fiatal férfiak, kaszával döntötték le a lábáról a búzát, rendszerint a forróság miatt felsõtestük verejtéke keveredett a csípõs gabona porával, kaszájuk surranó hangját itt – ott törte csak meg a kõvel találkozó penge csengése, ahogy fáradó élük új erõre kapott. Asszonyok, lyányok a nyomukban járva marokba szedték, s kötözték az éretten ledöntött búzaszálakat, a por és hõség õket sem kímélte. Aki még bírta magát a falu apraja – nagyja, a kévéket hordta asztagba, hogy majdan csépléssel, ami újfent nehéz feladat, magtárba kerülhessen az új élet.
Mindebbõl csak azt akartam érzékeltetni, hogy nem holmi ingujjas mulatságra kell gondolni!
Szóval, hogy mesénk ne csorbuljon, ez a kép fogadta az érkezõ uraságot.
Dolguk végeztével, amikor a ringatódzó gabona teljesen átadta helyét az idõközben kis kunyhókká épített asztagoknak, az uraság félrehívta intézõjét. – Nem azért mondom, mert hát örömmel tölt el a sikeres aratás, mégiscsak volna itt valami, egy intézõ nem járhat – kelhet emígyen. Határozott utasításom, hogy most és szükség esetén, egy rend ruhát csináltasson, amiben megfelelõképpen viseli a birtok ügyeit és az érdekeimet.
Intézõnk e szavak hallatán végigmérte magát, a viseltes ing és nadrág, amit reggel az aratás gondolatával magára öltött, igencsak tépázott külsõt kölcsönzött számára, ezzel mintegy aláírva az uraság mondandóját nem gondolt a finom vászonból készült inggel és sötét felöltõvel, ami egyébként öltözékét alkotta.
Szóbeszéd lett az esetbõl, ami már arról szólt, hogy az intézõ több rend ruhát tartson készenlétben az uraság parancsára.