Az Ön kosara jelenleg üres!
A könyvek megmentõje
A határ menti csendes kisvárosban, egy kicsinyke lakásban éldegél egy ember, ki kenyerének, vízének, levegõjének jó részét magához vette már. Különös hobbija, mi kiemeli embertársai közül, hiszen míg valaki felkel és teszi a mindennapi rutinfeladatokat, nem tesz egyebet, mint él.
S kérdem, volna egy unalmas életben bármi, ami megkülönböztetné egyiket a másiktól?
Nem nagyon!
Emberünket egy kicsiny asztalka s azon hétköznapinak látszó szerszámok emelték ki a szürkeségbõl.
Hogyan? Naná! Majd el is hisszük!
Bizony! Szavamra mondom, így történt szóról – szóra, ahogy alább elhangzik.
Olyan régre kell visszamenni, ki –e történetet érteni akarja, hogy képzeletünknek határtalan engedményben kell részesülnie!
Élt valaha egy remete, kinek napjai egy fára függesztett kép alatt teltek, imádságban, békében, boldogságban.
Õ már rég nem volt az élõk sorában, a képrõl meg a környékbeliek is mind elfeledkeztek.
Míg egyszer – egy napon, egy asszony és vak kislánya arra nem járt. S a kislány anyjának szegezte kérdését: Mi az ott, a gallyak közt? Az asszony felnézett Máriára, majd tekintetével kislányát fürdette, mindeddig vak kislányát. Könnyei közt ölelte – csókolta gyermekét, Máriához fohászkodva, hálálkodva, a legszebb ajándékért, mit a legtöbb ember észre sem vesz, hisz születése pillanatától birtokolja szemei világát.
Mindezt egy nagyon öreg, megsárgult, szilárdságában meggyengült, de még mindig ritka szépségû könyv lapjai õrzik. Birtokosa egy kedves, idõs hölgy, ki szeretettel megõrizte szépanyja hagyatékát. Idõközben generációk jöttek és mentek s most õ is méltó köntösben szeretné utódaira hagyni a múlt szeletkéjét.
Ebbéli elhatározása juttatta el hozzám. Kérésére a kicsiny asztalkával és szerszámokkal dolgozó emberkéhez küldtem.
Hamarosan a megfáradt könyv, új - erõs köpenyben várta leendõ tulajdonosát, méltón képviselve emberünk nagyszerû türelmét, csodás képességeit.
Értesültem a múlt emlékeinek megmentõjérõl. Kérdésemre, hogy milyen magasztos érzés, egy – egy kincsként õrzött régiség felélesztése, szerényen vállat vont, arcán félmosoly, száját igen hagyta el.