Kezdőlap » Mesék, mondókák » Embermesék » Tejci

 Tejci

Egy álmos meleg délután Pircsi és mostanra népes családja verte fel a gépházat.
Pircsi kistraktor kéményére szállt.
A kicsik követték volna, mindannyian mégsem fértek el, Karcsi egyelõre a levegõbõl kísérte figyelemmel helyezkedésüket.
Kistraktor meglepetésében azt sem tudta, hova legyen!
- Elhoztuk a gyerekeket, csiv, alig vártam már hogy találkozzunk.
- Mi tagadás, sokat gondoltam rátok.
Pircsi mellé repült Karcsi és sorban bemutatták a kicsiket, akik a móka kedvéért pukedliztek.
Hupota nem állta szó nélkül. – Volt kitõl tanulniuk!
Kijelentésére innen is, onnan is kuncogás hallatszott.
Tejci a cica éppen ezt a pillanatot használta ki, hogy körmeit élesítse.
Pircsi szemvillanás alatt riadót fújt, így mindenki a levegõben volt még mielõtt Tejci csak gondolt is volna a madárcsemegére.
Lassú nyújtott léptekkel távolodott a légbeszállt uzsonnától. – Miau, sebaj, nyauu. – Ugyis a napokban figyelt fel a mezei rágcsálók költözködésére. – Egy kicsit körülnézek, miau. –
Odalent a cickány család nagy csendben hurcolkodott, készülve az esõs évszakra.
Bizony Tejci hangjára jéggé fagytak mindahányan voltak.
A cica eközben fentrõl figyelt nagyra nyílt szemmel.
A kapu árnyékában mozgolódás vonta magára figyelmét.
Lábai ugrásra készen, teste mozdulatlan, szeme, mint a távcsõ, bajusza antennaként szolgál, hogy zsákmányát elejthesse.
S mije van az aprócska cickánynak?
Hegyes orrocskája érzékeny mindenre, bajusza õt is segíti a tájékozódásban, aprócska szemével figyeli környezetét.
Tejci elrugaszkodott.
Az ellenség láttán mindenki fürgén menekül, egy szemvillanásnyi idõ nem sok, mégis ennyi idõ dönt.
Tejci mellkasát kidüllesztve sétál a vadászhelyrõl, szájában ficánkol a zsákmányolt cickány.
Odakint az udvaron aztán leejti szájából a megszeppent rágcsálót.
Tejci, lustán leheveredik.
Ez a rész a legizgalmasabb az egészben.
Fél szeme a cickányon, ahogy sütteti a hasát. Most két mancsával riogatja, pöckölgeti, farkincájára nehezedik a mancsa miközben élvezettel figyeli zsákmánya vergõdését.
Mindeközben Sára ujjacskái babrálják a kiskapu zárját, egyszer csak sarkig nyílik az ajtó.
Filcesnek nem kellett meghívás a macska – cickány partihoz.
Fülei lobognak, úgy szalad az udvar másik felébe, ezzel tudtán kívül hozzásegítve a cickányt a meneküléshez.
Miközben fogva tartója is menekül Filces elõl.
Filces hangos csaholással adja az érintettek tudtára, hogy sikeres manõvert hajtott végre.
Sára tapsikolva, örvendve hívogatja Filcest és Tejcit.
Tejci sziszegve – Ugass csak, psssz, psssz, visszakapod még ezt! Oda az uzsonnám. Elõbb a repkedõk, aztán Te, Te kiabáló gombolyag! – Pisszegte Filcesnek Tejci.
Filces csaholva szaladgált a kerítés mellett, ahova Tejci menekült.
A cickány elszelelt. Odabent biztonságban örült a család.
Az este közeledtével, kistraktortól is búcsúzkodtak Pircsiék.
Kellemes délutánt töltöttek együtt.
Kistraktor büszke volt, hogy Pircsi ilyen szép munkát végzett, hiszen ki tudja mi lett volna a fecskegyerekek sorsa, az õ áldozatkész segítsége nélkül?