Kosár tartalma

Az Ön kosara jelenleg üres!

Facebook

 
„Szani” a szeretetkutya


Hétfõ reggel, méghozzá gyönyörû!
- Vauu! Vauuu! – nem is kellett többet szólni, Gazdi máris az ajtóban állt és nyitotta.
- Szani! Ül! – Szani megkapta reggeli jutalomfalatját. Míg ropogtatta, bársonypuha redõcskéi vígan táncoltak szája körül. Hatalmas fül libbent a legkisebb fejmozdulatra is jobbról – balra, aztán meg balról – jobbra. Fehérbojtú farok csóválkodott magasan. – Antenna – erre csak ennyit mondott Gazdi. Ebben a pillanatban alkalom adódott megszámolni a fehér – zsemle – fekete foltokat, mert mozgásban erre gondolni sem lehetett. - Persze most sem! – adta meg magát Gazdi, s felvette a játék fonalát. Két teniszlabda kellett, hogy mindkettejüknek jusson, de még így is, legtöbbször Gazdi maradt labda nélkül.
Gazdi kiöntötte a tálkányi vizet és frissre cserélte – Jó legyél! – köszönt kutyusának.
- Vauu! Vauuuuu! Uuuu! Jóóó! Könnyûûûû azt mooondaniiiii! – Szani ugrabugrálva követte Gazdit a kisajtóig, ott leült. Mi a csudát lehetne kitalálni? Aprócska társa Brandon rohant hozzá, reggelije után pihent egyet, most játékra készen érkezett. Hamarosan a két schnauser sem látott egyebet, mint itt egy fül, ott egy farok, egymásba gabalyodva gyûrték egymást. Szani egy idõ múltán ráunt a játékra, szájába vette a kölyökfogakat tartó állkapcsot, hogy elejét vegye a csipkelõdésnek. Közös sütkérezés a napon. Négyen kényeztették magukat eképpen, mert az õszi reggel délelõttbe fordult s a nap úgy döntött kegyes lesz s juttat erejébõl a földlakóknak.
- Uuuuuuu! Forog a vilááág! Áááállj! Ez fááááj! – Szani szédült, vagy a világ forgott? Még sosem érzett ilyet. Egyet tudott bizton, ez a játék nem tetszett neki. Ki akarok szállni! Hagyjál békén! A napot akarom! Fááázom! Elindult kuckója felé. Bebújni a gyapjútakaró alá, arra van most szüksége. Csak el! El innen! Lépjetek! Lábai továbbra sem engedelmeskedtek. Testét érzéketlenné tette ez az új játék, nem volt többé ura, futni, lépni, megmozdulni sem tudott.
- Kiskutyám! – Gazdi kedveskedve érkezett, az elsõ simítás árulkodott. A ragyogó szemek takarásban, a meleg ruganyos test feszes izomzata mozdulatlan.
Szani kétszer érzékelte Gazdi szeretetét, ki újraélesztette kiskutyáját. Aztán nem volt többre ideje és ereje, útja végén kedves, eleven társak várták, míg az udvar, az otthona egyre távolodott, érezte csak elõre haladhat.
- Saaaajnáááááálooooom! – mondta a megszeppent játszótársaknak s legfõképpen szomorú Gazdinak.
- Neeem maaaraadhaatook!

Minden jog fenntartva! - © 2024 www.hupota.hu - Csondor Kata Mesevilága - info@hupota.hu - Eddig 702,843 látogató járt itt