Kezdőlap » Mesék, mondókák » Szani » Emberkék kalappal

 Emberkék kalappal

Korán kiürült a csarnok, majdnem mindenkinek akadt tennivaló. Hupota és Óriás unatkozott odabent, amikor Marci megérkezett.
- Úgy látom, ma is egyedül maradok. – Óriás lemondóan búcsúzkodott aprócska társától.
- Neked is kijut majd a teendõkbõl! – vigasztalta kistraktor.
Hupota indult Marci irányításával.
Kistraktor nem tudta mire vélni a dolgot, a háznál várakozott még Kata és Sára néhány kosárral.
Szüret, villant fel egy régi kép kistraktor emlékeibõl.
Elhelyezkedtek a pótkocsin. – Párna! – kistraktor álmélkodott. Soha nem utazott senki sem ilyen kényelmesen az õ kocsiján.
Miután Marci felsegítette édesanyját, majd Sárát, egyértelmûvé vált, hogy a kényelmes ülõhelyre szükség van.
Sárát minden érdekelte, csicsergett akár az énekes madárkák.
Alig néhány perces utazást követõen megérkeztek az erdõbe, amirõl a tanya is kapta a nevét: Tiloska.
- Gyertek, szedjünk gombát! – Kata kiosztotta a kosarakat.
- Marci a tiédben kést is találsz!
Sárát kézen fogva indultak az erdõ belsejébe.
Sára leleményesen kihasználta az alkalmat – Sétálunk, sétálunk egy kis dombra, lecsücsülünk…. – énekelte. Kata és Marci csatlakozott a daloló kislányhoz, így jókedvû hármasként énekeltek és mókáztak az, elhangzott csüccs - re.
Jókedvükre felfigyelt az erdõ legtöbb lakója.
Nem volt ez másként, amíg felszedték az egészséges vargányákat.
A kosarak gyorsan teltek, helyenként egész család apraja – nagyja csücsült az avarban, hogy szorgos kezek összegyûjtsék a messze földön híres csemegét. Sára már elcsendesült, kismadarak éneke és még ezer látnivaló vonta magára figyelmét.
Kosárkájába az aprócska vargányákból került.
Az avar rejtekében neszezõk: csigák, bogarak keresztezték a kislány útját, pókháló ezüstje tapadt arcára, régi makkházak és gesztenyék barnállottak a levelek közt.
- Vajgánya, gomba – sikongatta boldogan.
- Tavalyi termés – vett kézbe mindegyikbõl Marci, hogy kishúga lássa a különbséget.
- A makk aprócska, amikor lehull a fáról barna a színe, elkülönül a fészek és a termés - adta Sára tenyerébe a makkot.
Kezével kettéválasztott egy másikat és a fészek részét ügyesen ajkához emelve készen volt a síp.
- Én is fütyülök! – Marci megtanította Sárának a sípolás technikáját.
- Nézd csak a gesztenyét! – Sára kinyújtott tenyerébe pottyant a barnás tavalyi termés, amibõl valaki már falatozott.
Jobb kezében a makk – Makk. – ismételte a tanultakat. Bal tenyerében gesztenye – Gesztenye. – fújta a leckét Sára. – Makk, gesztenye, makk, gesztenye. – tetszett az új játék.
- Embejke, kalapos. – guggolt egy vargánya elé Sára.
- Vargánya. – érkezett a válasz. – Vajgánya.- ment bele az újabb szójátékba.
- Makk, gesztenye, vargánya. – Marci önkéntelenül sorolta.
- Makk, gesztenye, vajrrgánya, vargánya. – Sára tapsikolva ünnepelte sikeres mondókáját.
Kata, Marci és Sára körtánccal ünnepelte a kiejtett r betût.
Közben utolsó kosaraik is megteltek.
Hupota messzirõl hallotta a kedélyesen beszélgetõ csapatot.
Gyorsan hazarepítette õket.
Jó vadász módjára odahaza a kerti asztalt megrakták gyönyörû zsákmányukkal.
Büszkén szemlélte Kálmán bá és Vili.
Aztán felszeletelték az egészséges, fiatal gombákat.
A kevésbé szép, sérült vargányákat is felszelték, de azok kint maradtak száradni.
Most bõség van, néhány hónap múlva, amikor lehûl az idõ már nem nõ a gomba, aki ilyenkor gondol a szûkösebb idõkre, jól jár!