Kezdőlap » Mesék, mondókák » Szani » Szani és Brendon

 „Szani” és „Brendon”

Éppen egy hete kellette magát az egyik oldalon a hathetes staffordshire terrier kölyökkutya, itt szeretett bele Gazdi. Másnap délután, némi autókázást követõen Szanival ismerkedett a parányi méretû, de annál vehemensebb kutyus.
- Szervuuusz! Ki vagy? – kíváncsiskodott kedvesen Szani.
- Ki vagyoook? – húzta ki magát a csöppség, parányi álla alatt gyönyörû, foltos mellkasát mutogatva - Én Palakalászi Gellen Hunor Sámuel vagyok, de hívj bátran Brendonnak!
- Húúúú, a mindeniiiiit el ne rááááántson az a fene nagy pedigréd!
- Nem fog! Nem is azért mondom, de anyám ezt ismételtette velem az utolsó két hétben. Ha nyaaafooogtam a tanulás ellen, mindig azt mondta. Na, na, fiam! Bárhova visz is az élet, a jómodoort soha se feledd! Meg az elsõ megjelenés is fontos. Nos ezért!
- Én Kinikulai Jaámvár Dalton Robin, alias Szani vagyok.
Brendon illegette egy kicsit magát majd körbejárt – Húúú mekkora udvar, itt aztán kijátszhatjuuk magunk!
- Nemcsak ketten vagyuuunk, bár a két schnauuuser igazából nem sok csonttööörééésre ad okot! Ejtõznek naphosszat, játékra, ficánkára, kergetõzésre gondolni sem akarnak.
Brendon állt és gondolkodott – Azért én illõn bemutatkozom nekik, mégiscsak én vagyok az új jövevény. – Ezzel hagyta magára Szanit, hogy felkeresse két új lakótársát.
- Húúúú, ez a kölyök, lesznek még beszélgetéseink egymással úúúúúgy látom! Jól is van, ez így, hiszen csupán egy kölyök. – A távolodó Brandon után szólt – Aztán csak megfoontooltan, mondooom, hogy mooorgóósak, haaarapóóskedvûek, híííján vannak minden jómodooornak.