Kezdőlap » Mesék, mondókák » Szani » Szani és a fagyi

 „ Szani” és a tölcséres fagylalt

Április végére megérkezett a várva – várt tavasz.
Szani és a snacik gondjaikat feledve napoztak az éppen csak leveledzõ sárga akácfa tövében.
Szani távoli dudálásra emelte meg a fejét – Vauuu, messze még – ezzel a megállapítással ismét letette fejét, egyik füle volt a lepedõje, másik füle fejének takarója. Kényelmesen kinyújtózott és becsukta szemét.
Idõközben Gazdi az autóján bütykölt valamit, egyszer csak megszólalt.
Szani figyelni kezdett, beszéd, dallam, aztán együtt mindkettõ. – Vauu már megint mit talált ki Gazdi! Vauuu, a haszontalan beszélõ helyett, menjünk inkább sétálni!
Gazdi szedelõzködött, közben azt mondta – Mától nem kell csendben autózni!
- Vauu, csend! Milyen nagyszerû is, ha semmi nem zavarja a szendergést.
Tüüüü. Tüüüü.
Szani újra fülelt. Fejét megemelve, hallgatta az egyre közeledõ dudaszót.
- Gyere, fagyizunk egyet! – Gazdi a bejárat felé indult. A dudahang egyre közeledett.
Egy fehér autó állt meg a kapu elõtt.
Szani talpra ugrott – Vauu! Valaki jön! Valamit hoz!
Gazdi ilyeneket mondott – Körte, vanília, csokoládé. Külön tölcsérbe, egy gombóc vaníliát kérek.
Szani kíváncsian figyelte a kiskaput nyitó gazdit, aki a tölcsérekkel egyensúlyozva közeledett.
- Gyere, kapsz egy kis hûsítõ nyalánkságot!
Szaninak sem kellett kétszer mondani, nyílt az ajtó fürgén lépett az elsõ udvarba.
- Ül! – hangzott Gazdi vezényszava.
Szani engedelmesen és türelmesen leült – Mi a csudát talált ki Gazdi? – ebédidõ elmúlt, vacsora még távol.
Gazdi guggolva tartotta a tölcséreket, egyikbõl nyelvével ízlelte a fagyit, míg a másikat Szaninak kínálta.
Szani óvatosan megnyalta, finom édes íz bomlott szájában, megismételte. Végül az üres tölcsért is elropogtatta.
- Vauuu! Ez finom volt.