Kezdőlap » » Hupota hihetetlen kalandjai erdõn-mezõn » Régi cimbora

A kelõ nap elsõ sugarai már a kapuk némelyikét nyitva találta. Sorra dübörögtek ki a gépóriások, hogy feladataikat elvégezzék.

Üres volt már néhány megszokott hely, amikor hangos köszönéssel egyre közelebb és közelebb jött valaki.
Ki tudja a reggeli munkaértekezlet vagy valami más teendõ foglalta le az összes munkást, de pillanatnyilag a csarnok visszhangzott az érkezõ köszönésétõl.
– Jó napot! – Jó reggelt! – Halló, van itt valaki? – Kérem, válaszoljon!
Talán megelégelte saját hangját, mert csendben folytatta felderítõ útját. Sorra elhaladt a bent maradt traktorok közt. Továbbra sem tartóztatta fel senki és semmi a nézelõdésben.
Akadálytalan útja során mindent megnézett, így jutott el kistraktorhoz, aki mi tagadás, öregesen szunyókált. Éppen ezért fogalma sem volt a látogatóról.
Szeretetteljes érintés az egyik sárhányón, egy másik a lámpáján, ismerõsnek vélt lapogatás a kormányán.
- Most már aztán megnézem magamnak ki az, aki ilyen korai órán engem kényeztet – gondolta kistraktor.
Így is tett, óvatosan kipislogott, aztán már ragyogott az arca, sutba dobta minden megfontoltságát.
Géplelke újra élt!
–Hurrá, itt van újra! – Reménykedve figyelte az õt, körbejáró mozdulatait.
–Biztosan Õ az! – Mintha az elmúlt évtizedek nem hagytak volna nyomokat. Szájtátva bámult a csodás ismerõsre.
Kölyökre.
Távolról beszédfoszlány hallatszott, ami elcsalta a látogatót az érkezõk felé.
- Jó napot! – Most már nem maradt viszonzás nélkül a köszönése.
- Magának is! – Válaszolták egyszerre többen is.
– Nahát, a Szutykos!
- Azaz Kölyök!
- Bocsánat közben felnõttél és az elsõ név sem igaz!- Szajkózták innen is – onnan is.
- Valóban, az elmúlt években egy kissé megváltoztam.
- Mesélj! Mi – minden történt veled?
- Elvégeztem az egyetemet, dolgozom. Most eljöttem az én hûséges kis traktoromért, Hupotáért.
Ezt már kistraktor is hallotta. Közben a csoport odaért hozzá.
Kölyök közelebb lépett, óvatosan körbejárta.
Kezével itt – is, ott – is megérintette kistraktort.
- Vajon indul – e még? – kérdezte valamelyikük.
- Erre könnyû a válasz! – kölyök közben végzett némi állapotfelmérést.
Ezt követõen nem törõdve a poros masinával, kézbe vette a kurblit és indítózni kezdett. – Hup, hup – volt kistraktor elsõ szava.
Kölyök újra próbálta – Hup, hup, hup… - hangzott fel.

Csavaró mozdulattal kicserélte az izzító szivarkát, hup, hup, hup, hup,hup…. – ütemes hupogás biztosította mindnyájukat az elhangzott kérdés felõl. Némi legyezgetéssel felszállt a füst, ami a sikeres manõver jele volt Hupota fénykorában, és ma sem maradt el.

Kistraktor nagyot szippantott a reggeli levegõbõl. Kidüllesztett gép mellkassal körülnézett, tekintetébe vegyült némi büszkeség.
Erre minden oka megvolt amennyi ideje csendben kellett lennie.
- Mi a szándékod vele? – kérdezték.
- Hamarosan útra kelünk, de csak rövid ideig leszünk távol. Teherautóval megyünk.
- Hogyan? – Hová? – Kérdezõsködtek tovább.
Kölyök mosolyogva, nyugodtan válaszolt kíváncsiskodó kollégáinak, hiszen meglepetést tartogatott számukra.
– Traktorkiállításra megyünk, Budapestre.
Természetesen elõtte beteljesedik egy álom, amitõl kistraktor szebb lesz, mint új korában.
Így kell lennie, hogy nagy nyilvánosság elõtt is bemutatkozzunk.
- Miért nem veszel egy új masinát? – Hangzott egy újabb kérdés.
- Még gyerekkoromban eldöntöttem, hogy visszajövök érte, itt az ideje, hogy felújítsam.
A hallottakra kistraktor is felkapta a fejét. Egyik szeme, azaz lámpája villogott öröme jeléül, de a másik majdnem sírt.
Kölyök eljött érte, de hogy is mondta az embereknek - megvan tehertraktor, mégsem inkább… teherautó, ez az, meg Budapest, aztán kiállítás, nyilvánosság, mi a csudára gondolt, amikor ezeket mondta!

A kapukat bezárták.
Csend, ülte meg a géptermet, legtöbben esti szendergésbe merültek, amikor Hupota keserû sóhajai még mindig fel - felhangzottak a sarokból.
Farmer fülelt kis ideig, aztán megkérdezte, mi a csuda bántja öreg kollegáját?
- Éppen, hogy nem bánkódom! Ma történt valami, újra élek!
- Akkor meg ne sóhajtozz, aludj és hagyd, hogy más is pihenjen!
Kistraktor megszeppent a rendreutasító hangra, aztán összeszedte bátorságát és feltette kérdését, ami Kölyök látogatása óta nyugtalanította.
– Milyen a teher ööö, teherautó?
Farmer szemébõl elszállt az esti szendergés, amit az átdolgozott nap után érzett.
Jól emlékezett utazásaira, most szívesen elevenítette fel kalandját.
– Gyors, nem láttam még közülünk senkit, aki úgy tudott volna száguldani, mint a teherautók. Nagyok, hatalmas raktérrel, sok mindent elbírnak. Olyat is hallottam, akinek tartályt rögzítettek a hátára, hogy folyékony anyagokat szállíthasson.
Kistraktor szája tátva maradt a nagy figyelésben, azért gyorsan kihasználta az alkalmat és megkérdezte még, ami a szívét nyomta.
– Budapest, talán egy nagyobb és gyorsabb, hogy is mondtad: száguldó?
Farmer könnyeivel küszködött, amit a nagy nevetés váltott ki belõle.
– Bruhaha, nahát Hupota, te aztán nem semmi beszélgetõtárs vagy, felléphetnél a humoristákkal is, akiket egész nap hallok a rádióból. Budapest, kérlek az egy hely, rengeteg emberrel és még több lámpával, életemben nem láttam annyi lámpát, mint Budapesten.
- Psssszz! Psssszz! Defektes leszek a hangzavartól! – Óriás rosszkedve reggel óta csak fokozódott, most megelégelte a vidám csevejt!
Kistraktor és Farmer suttogása még egy ideig eljutott társaik fülébe, míg mindenre kielégítõ választ kapott ifjú kollégájától a régmúlt idõk kedvence Hupota.