Az Ön kosara jelenleg üres!
Kakukk, kakukk
Egyre erõsebben sütött a nap, zöld fûcsomók közt megjelentek az elsõ pipitérek.
Itt is ott is apró bogarak repkedtek.
Javában virágzott már a tõzike, hóvirág, csillagvirág.
Élettel teltek meg a kiskertek, szõlõk, parkok.
A gépszínben kezelésbe vették a gépeket a tavaszi felújítás során.
Sára kérlelte Marcit, menjenek Mákocskához.
Az erdõben levelesedtek a fák, ugyan lombtakaró még nem alakult ki.
Marci hirtelen nagyot fékezett.
Hupota alig bírt engedelmeskedni neki.
Sára csodálkozva felállt, Marcit figyelte, aki egy madárfiókáért hajolt le, vitte Sárához.
Bebugyolálták Sára kendõjébe.
Marci körbekémlelt, hol lát fészket. Éppen fölötte hangoskodott a cinkemama.
Leemelte a létrát, a fához támasztotta, aztán felment, hogy lássa a fészket és lakóit.
Odafönt cinkééknél nagy volt a riadalom.
Cinkemama a fészek körül repkedett.
A fészekben négy gyûrött, vörös bõrû cinkegyerek tátogott.
Csipogó hangjukat vitte a gyenge szellõ.
Marci lement a testvérkéjükért, akire eddig Sára vigyázott.
- Búcsúzz el a madárkától, hazaviszem a mamájához.
- Szervusz Csipogi, légy jó! – e szavak kíséretében adta bátyjának a cinegegyereket.
Marci kezében vitte a kis cinegét, odafönt óvatosan helyezte a fészekbe.
Az öt madárgyerek egymáshoz simult és elcsendesedtek.
Cinegemama lármázott még egy keveset, aztán elment eleségért.
Marci visszacsatolta a létrát, folytatták útjukat.
Hupota kiengedte a gõzt, végre nincsen semmi baj, már azt gondolta hosszabb idõre lesz megint pótnevelõje a madárgyereknek.
Nagyon örült, hogy jól végzõdött a kis fészekhagyó balesete.
Mákocska boldog volt megérkezésük hírére.
- Képzeljétek éppen madár lesen voltam.
- Nálad is leesett a madárka? – kérdezte Sára.
- Szerencsére nem. Csak megfigyeltem a fészket.
- Sajnos nagy bajban lesznek néhányan az elkövetkezõ hetekben.
- Milyen bajban? – Sára szokásosan tudni akart mindenrõl.
- A környezõ fák tele vannak fészkekkel, az odúk úgyszintén.
Hála a téli gondoskodásodért Marci, rengeteg énekesmadár készülõdik a fészekrakáshoz.
- Akkor hol itt a baj?
- Néhány kakukkmama szimatolt körbe, amint az énekesmadaraknak dolguk akad, a fészek szabad préda.
Kakukkmama gondosan kilöki az énekesmadár egyik tojását, aztán pótolja a sajátjával, ezután sorsára hagyja a tojást.
Az énekesmadarak visszatérve látják az eltört tojást, meg is siratják, aztán a többi tojással kezdenek foglalkozni.
Amikor kikelnek a fiókák, velük együtt felnevelik a kakukkfiókát is.
Néha elõfordul, hogy nem férnek el a fészekben, akkor a kakukkfióka kilöki egyik társát, hogy elegendõ hely legyen.
- Mi találtunk egy madárkát a fûben – közölte Sára.
- Hol van?
- Visszatettem a fészekbe.
- Nagyszerûen cselekedtetek, nagyon ügyesek vagytok!
Szerencséje volt a fiókának, hogy észrevettétek.
- Szemtelen kakukkmadár. – vette védelmébe Sára az énekeseket.
- Miért ilyen önfeláldozók a többiek? – Marcit nagyon érdekelte, hogy tûrheti a madárvilág az igazságtalanságot.
- Van egyfajta szõrös hernyó, aminek a kakukk a természetes ellensége, nélküle elszaporodnának, ezért vállalja minden énekesmadár a kakukkfiókák pótmamaságát.
Kakukk, kakukk, kakukk!
- No, valakinek már meg is érkezett a fészkébe a kakukktojás. A kakukkmama, akkor rikkantja el magát, amikor sikerrel becsempészte az idegen fészekbe tojását.
Sára le sem tagadhatta volna izgatottságát. Most már eleget hallott a csapnivaló kakukkmamáról, akit a saját fiókái sem érdekelnek.
- Ma kirándulni megyünk.
- Hova készültök?
- Kinyíltak a kockásliliomok. Elmegyünk, ilyenkor minden évben megcsodálni a szépségüket, évrõl – évre több lesz belõlük.
- Kockásliliom? Milyen fenséges látványt nyújt, én is gyönyörködöm benne odafentrõl.
Akár egy bíborlepel, amit a zöldellõ mezõbe ejtettek. Persze egészen közelrõl lehet csak igazán szép látvány a rengeteg kakukkvirág.
- Kakukk a madár! – szajkózta Sára.
- Igen kakukkmadár és a kockásliliom más néven kakukkvirág. Hallgasd rikkant – e, a kakukkmadár! Figyeld meg a kakukkvirág szép színét, formáját.
- Meghallgatom, megfigyelem. Ígérte Sára Mákocskának.
- Nemcsak a mai napon, minden pillanatban érvényes, amit megígértél. Csodaszép helyen vagyunk. Érdekes dolgok történnek velünk. Szeretetben éljük a mindennapokat. Mindez együtt mosolyt rajzol az arcunkra, ha már mosolygunk mást is erre serkentünk.
Mákocska megölelte Sárát, Marcit.
- Gyönyörû délutánt kívánok! – búcsúzott Mákocska a gyerekektõl.
Marci és Sára sokáig integettek Mákocskának, míg aprócska pöttyé zsugorodott a távolság miatt.
Emlékezetükben persze ott él a kép, Mákocskáról és házikójáról, hallják kedves hangját, látják mosolygós arcát, érzik ölelését.
Kistraktor látott már néhány fecskét, akik vándorlásukat megszakítva, letelepedtek, hogy gyarapítsák családjukat.
Nagyon várta már Pircsiéket. Elõre örült az úti beszámolóknak.
Egy éve történt meg a csoda, élete megtelt vidámsággal, barátokkal.