A természet elköszönőben, majd téli álomra hajtja fejét.

Pontosan ezt kell kihasználni mindazoknak, kiket rettegésben tart a nyári szezon. A természet pihen, inger nélküli a levegő.

A legfontosabb a tisztaság, testünket mosdatni kevés, gondoskodni kell beleink, gyomrunk, szerveink, vérünk, ereink tisztaságáról is. Minél fiatalabb korban kezdjük, annál jobb!

Fontos! A tisztítást testünk raktárainak feltöltése kövesse! Hatalmas tartalékkal születünk, pocsékoló életmódunk hamar feléli készleteink.

A mogyoró virágzása előtt be kell fejezni tatarozási feladatainkat! Ez az első pollen, mely próbára teszi új, erős, felkészült testünk. Csüggedni nem szabad, ha első próbálkozásunk csak csökkenti tüneteink, évközben is emlékeztessük szerveink a jóra!

Néhány téli álom meghozza a várva - várt gyógyulást!

 A szerencsések kertjeiben, sziklakertjeiben frissen szedhető a szerény kúszó szárú növény, mozdulatainkra intenzív illatáradattal válaszol.
Igyunk reggelente egy csészével, akár öblögethetünk is!
Immunrendszerünket sok minden környékezi, a mérleg rendre a kakukkfüvesek javára billen.
Tartozzunk tudatosan az ő táborukba!
Néhány csésze teáról beszélünk, míg a másik oldalon a „nyavalyák” ólálkodnak.

 Születünk és meghalunk.

Ez természetes!

Közte történik egy s más. Lássuk be, nagyon fontos események!

Az idő eleinte csigalépésben, később szuperszónikus sebességgel száguld, bennünket sodrásban tartva. Hétköznapjaink és ünnepnapjaink nehezen élhetők, a szeretet folyton keres - kutat, mígnem utat mutat. Ehhez megfigyelés, türelem, alázat, hála, egyszóval empátia szükséges. 

Éljünk békében!

 Nagy álmom a palástfű ültetvény!

Évekig csupán dédelgettem, aztán hozzájutottam egy centiméternyi rizómához. Évek teltek, pofonok gyűltek, idén végre egy kisebb ültetvényt mondhatok magaménak!

Reményem a szüretre, soha nem volt ily közel! Álmom a természetbe visszajuttatni, ez a következő feladat!

 Minap hallottam a következő történetet, a rövid, de megható életpillanat könnyeket csalt szemembe és elgondolkodtatott.

Magyarország egyik picuri, ugyanakkor elbűvölő adottságú falujába kalauzol a mesélő, itt élt néhány éve egy ember, kinek egyetlen lánya és népes rokonsága volt. Történt egy nap, hogy vendég érkezett a kicsiny tanyára, emberünknek éppen hat tojás volt összes ennivalója, kedvenc baromfijainak ajándéka, s mint ilyen nagy becsben tartotta. 

Szívből csomagolta távozófélben lévő családtagjának a becses ajándékot, mondván vigye csak, tyúkocskái holnap újra gondoskodnak róla!

A városban aztán lett nagy  nevetgélés, bruhaha, bruhaha, hat tojás! Ennyi? Ennyit küldött? Volt képe?

Igen! Önzetlenül adjuk, amink van, mindenünk! Mérlegre a másik oldalon kerül, s hogy ez sok vagy kevés?