Kezdőlap » » Fábián » Zivatar király és csemetéi

 Fábián fóbiái
Zivatar király és csemetéi

Volt egy király s annak négy gyermeke.

Szél Futta a legidõsebb, ki nem ismerte a szélcsendet.

Sötét Felleg volt a második, sohasem látta a napot.

Villám Cika a harmadik, kinek a sötétség hiányzott.

Mennydörgõ Ég a legkisebb, aki csendre vágyódott.

Egy napon, Zivatar az öreg király, maga elé hívatta gyermekeit.

Szaladtak a fullajtárok, vitték hamarjában, a kiadott parancsot.

A dajkák kapkolódtak, ruhát, cipõt kerítettek, csendre – fegyelemre intettek, hogy védenceik a legjobbat mutassák apjuk trónusánál. Az öreg király ugyanis nem tûrte a hanyagságot, mulasztást.

Elsõként hatalmas sûvítés járta be körkörösen a tróntermet, míg a legidõsebb fivér apja jobbján az elsõ széket elfoglalta.

Sötétségbe burkolódzott a helyiség minden szobrával és berendezési tárgyával együtt. Talán mondanom sem kell, hogy a második fivér telepedett testvére és királyapja mellé.

A sötétségbe innen is, onnan is felfénylett egy – egy cikkcakk. Hát persze! A harmadik fivér is megérkezett.

A trónteremben fergeteg dúlt a sötétségben, melybe fényes, hangtalan villámok rajzoltak kedvükre. Ettõl Zivatar király trónterme sejtelmes, félelemmel teli lett.

Ebben a pillanatban, a legnagyobb csendben foglalta el helyét a legkisebb fivér, fenséges apjuk és testvérei mellett.

Mint nyáron az égiháború, olyan zöngedelemmel szólt Zivatar, az öreg király.

- Hallod – e? Mennydörgõ Ég, ahogy neved is sugallja, légy nagyhangú, mély és öblös, hogy csak úgy dideregjenek félelmükben a trónterem ablakai!

Mennydörgõ Ég mindennél jobban szerette a csendet, hallgatta volna naphosszat.

- Tudjátok meg, hogy az élet mindenkire kirótta a feladatokat s ezzel együtt a kötelességeket, kiváltságokat is. Amiben a legjobbak vagytok, az egyben a kötelességetek, legjobb tudásotokkal kell a feladatot elvégezni. Kiváltságaitok attól függnek, miképpen hasznosítjátok tulajdonságaitokat – bömbölte az öreg király.

Legkisebb gyermeke lehajtotta fejét és továbbra is csendben maradt.

- Eredj és keresd meg a világban azt, aki mennydörgésben a legjobb! Tanulj tõle!

Mennydörgõ Ég, Zivatar király legkisebb fia csendben cihelõdött a nagy útra. Fivérei mind bíztatták.

- DÖRRENJ!

- MORRANJ!

- KIÁLTS!

A legkisebb királyfi körülnézett. Kevéske holmija batyuba kötve, többé már semmi nem tette otthonossá hercegi lakosztályát. Fenséges bátyjainak búcsút intett, így indult a nagyvilágba.

Két emberöltõje történt, mégsem feledhetem a kis herceg boldogtalan tekintetét. Azóta, ha utazásaim során zivatar közeleg, fákat csavaró széllel, borúlátó felhõkkel, ezüst villámrajzokkal. Egyet tehetek, a fenséges útravalót ismételgetem.

- DÖRRENJ!

- MORRANJ!

- KIÁLTS!

Kérlek, segítsetek nekem, hogy a kis herceg igazi mennydörgõként, Zivatarhoz hazatérjen!