Kosár tartalma

Az Ön kosara jelenleg üres!

Facebook

 Utat mutat az örök életforma felé, mely tudást eleink nagyszerûen hasznosították, gyermekeink számára a technika természetes dada és apa, ezt kell sürgõsen testközeli beszélgetésekkel, példaértékû találkozásokkal élettelivé tennünk.
A múlt tapasztalatszerzés, a jelen maga az élet, a jövõ ifjaink dicsõsége, melyet szellemiségünk egyenget.

Régi vágya az emberiségnek az örök ifjúság felfedezése, de legalábbis megtalálni az örök élet titkát.
Számtalanok keresik mindhiába, útjuk végeztével a szerencsésebbjei rátalálnak lelkük legmélyén lappangó titokra. Megismerik, megszeretik, csodálkozva ízlelgetik – Öregen s tán bölcsen is emígy kérdik - Ilyen egyszerû volna? – Igen! Igen és harmadszorra is igen a válasz.
Habár céljukig göröngyös út vezet, mindezidáig sokat tapasztalnak, szokásaik változtatásával maguk is formálódnak, még többet tanulnak. Jelenük múltjukból sarjad, jövõjüket sem szövi csupán a most hatalma. Álmaikat vágyaik spirázzák, nappalaik tervezett gondolatminták útvesztõje, hol okkal történik minden. Miértje, hogyanja van perceik halmazának. Felismerni kell, megteremteni fontos, élni jó, egyébként füstölve száll a múló idõ s a pillanat multán hideg a füst, halott a lehetõség. Egyesek talán ezért nem képesek élni a felruházott hatalommal, mert szemük látja, de agyuk nem tudja cselekvésre váltani, mi nyíltan zajlik elõtte.
Láncolatban esnek érdekes találkák, változik a környezet, ballag az öreg idõ. Egyre több a kérdés mire felelet sehol. Õ sem válaszol, pedig mellének a nagybetûs élet szegzi kívánságát. Utat mutat a következõhöz, mondván: majd Õ!
Máskor, ha teljesületlen kívánság gyötrõn marcangol, magába fordul, hogy titkát felszínre hozza s derüljön végre fény mindarra, mi szívét nyomasztja. Még több út s még több útvesztõ a láthatáron, hogy szeme belevész. Elõször hagyja, késõbb kevesli mit tarsolyába az idõ és szerencse juttat. Így napról – napra teremti lelkének békéjét, hogy eképp állja a sarat, mit sorsa reá mért. Kincsére vadászik, vágyja azt.
A balga! Bölcsektõl várja, oldják meg sorsát, támogassák, illékony céljáig így menetel.
S megint a szerencsésebbjét, tán múló idõre, érdemes tanáccsal illet a mester. A hosszú úton elgyötörten megfásult lelkére mindeközben békétlen csend borul s most a kietlen világ egyetlen pillantásra fénnyel telik meg, beragyogva az alant ácsorgót.
Szegény feje! Jaj neked! E csalfa tanács, biz az idõ szárnyán végzi be.
Csend. Sötétség. Elõtte újfent egy úttalan elágazás. Hova? Merre menjek? Segítség! Emberek! Valaki! Valaki mondja meg!
Odafönn állandó lét, idelenn a pörgõ idõ s kósza vágyai. Ezren adnak tanácsot, mígnem belefárad, s majdan az ezeregyedik sem megfelelõ.
Vége! Végre! Elcsendesül minden.
Magába néz. Magába nézhet. Magába kell, hogy nézzen! Hatalmas, erõs fémcsat zárja lelkét. Szerszám. Erõs vésõ, bürrögõ masina s ki tudja mire lesz szükség, míg mindettõl szabadul.
Válasz, mert mindig érkezik megoldás.
Te, te vagy! Benned van minden, mi szükséges, Öröktõl a tied!
Hogyan? Kérdi még szkeptikusan.
Igen!
Kutatva tanul. Idõvel bátrabb s az elkövetkezõkben erõs. Figyel. Felleli magában a lehetõséget. Lépése ugyan ingatag, de már nincs, aki kibillentse azt. Halad, mert végre valóban Önmaga. Önmaga igényét elégíti ki, tevékenyen. Áldozat jár mindenért. Most sem lesz máshogy.

Add oda, amit kér, ne gondolkodj! Bízz! Nem fog többet kérni, mit magad is bõkezûn adhatsz. Késõbb, idõ multán láthatod ez az igazság. Addig is bízz! Ez vezérelje parányi léted, mire a nagybetûs élet teremtett, hogy sorsod ne kerüld, teljesítsd, hogy Önmagad beteljesülj!

Míg utad járod, ha érzed is magányod, tudd soha nem vagy egyedül. Társas lény vagy. Feladataid sem csupán te kapod, hasonszõrû társaid veled együtt cselekszenek vagy tán nem. Ezért leszel te, ki cselekszel mindenekfelett, az elsõ. S még valaki, ki mindenekfölötti, ki eredendõ és örök, õ kíséri lépteid.

Egy vagy a sok közül s mégis egyetlen a való létben, tenmagad vagy a megvalósulás a lehetõség, mindent megkaptál s kapod, mire csak igényt teremtesz.

Figyelmed folyamatosan fókuszáld az érkezõre!

A hatalmas - egész értelmet nyer, de csupán akkor, ha tudásod tapasztalattal egészíted ki. Tedd ezt mindenkor, hogy az örökké valóság legyen!
Hogyan?
Minden tudásunk örökké tart, ha átadjuk fiainknak. Mulandóságunk így örök folyammá lesz.

Kõ és vésõ kemény szavak. Lélekbe zárva mindenünk örök marad. Körforgása az idõnek, mi az egészbõl csupán szeletke, eggyé forr mindörökre.

Hozzászólások

Név:
Email:
Hozzászólás:
Ellenőrző kód:
Írja be a kódot:

Jelenleg nincs egyetlen hozzászólás sem!

Minden jog fenntartva! - © 2023 www.hupota.hu - Csondor Kata Mesevilága - info@hupota.hu - Eddig 669,503 látogató járt itt